Napoleon Hill azt írja „Gondolkodj és gazdagodj!” c,
könyve előszavában:
„Ennek a kötetnek minden fejezetében megemlítek egy
pénzcsináló titkot. Ez a titok egész vagyonokat hozott több mint 500
kiemelkedően gazdag ember számára, akinek a pályáját hosszú éveken át
tanulmányoztam.”
„Ezt a titkot legalább százszor említem ebben a
könyvben. Nem neveztem a nevén, mert tapasztalataim szerint sikeresebben
működik, ha csak felfedjük és láthatóvá tesszük mindazoknak, akik készen állnak
rá, keresik, és megtalálják. Ezért mondta el nekem is olyan halkan Carnegie úr,
anélkül, hogy nevén nevezte volna a titkot.
Ha készen állsz a gyakorlati alkalmazásra, legalább
egyszer minden fejezetben fel fogod ismerni a titkot. Jó lenne, ha
megmondhatnám neked, honnan fogod tudni, hogy készen állsz rá, csakhogy ez
sokat venne el abból a haszonból, amelyben akkor részesülsz, ha önmagad teszed
meg ezt a felfedezést.”
„Sajátos tulajdonsága ennek a titoknak, hogy aki
megszerzi és alkalmazza, úgy érzi, mintha egyenesen sodródna a siker felé,
különösebb erőfeszítés nélkül, és soha többé nem adja meg magát a kudarcnak!”
„Olvasás közben az említett titok valamelyik oldalra
fel fog ugrani, és büszkén kihúzza magát előtted – ha felkészültél rá! Fel
fogod ismerni, ha megjelenik. Akár az első, akár az utolsó fejezetben kapod meg
a jelet, állj meg egy pillanatra és emeld magasra poharadat megvilágosodásod
tiszteletére.”
Pongor-Juhász Attila, a könyv magyar kiadója pedig
arról ír saját előszavában, mennyire magával ragadta s megtermékenyítette a
„Gondolkodj és gazdagodj!” olvasása, melyet alig tudott letenni egy repülőútja
során, s azonnal telejegyzetelte azt gondolataival és ötleteivel. Amikor pedig
hazaért, rögtön megfogalmazta magának saját küldetését, életfeladatát, és a
sikerhez szükséges középtávú célját.
Én még csak a könyv 9. oldalán tartottam, amikor azt
vettem észre, hogy kezdenek összeállni a fejemben bizonyos mozaikkockák,
emlékek, szándékok, régen gondolt gondolatok, régóta tudott igazságok, és
egykori vágyak. Egyszerűen „elém ugrottak” valahonnan a múltamból, és le
kellett jegyeznem őket, hogy lássam, mire jutok velük, mire akarnak rávezetni!
Milyen kép áll össze belőlük! Lassacskán megfogalmazódott bennem: hogyan is
kerültem én arra a fordítói pályára, ahol most vagyok? mit is akartam én ezzel?
hol is állok most? Milyen vágyak, célok fogalmazódtak meg bennem később ezzel
kapcsolatban? és milyen eszközöket is kaptam teljesen váratlanul a kezembe,
melyeket – ha felismerek –, úgy élhetem életfeladatomat, úgy valósíthatom meg
céljaimat, álmaimat, hogy ez a siker mellett még anyagi biztonságot,
gazdagságot is hozhat számomra!
1. A
vágyról (feljegyzés
1984-ből):
„Az
Egyetlen, amik a Legszebb: a Vágy, … és az ebből születő alkotó szenvedély. Ami
beteljesült, … az is csodálatos lehet, ezt nem tagadom, de az már mindig csak
múlt, emlék. Nem segíthet élni.
A
Vágy, a Beteljesületlenség mindig a jelen és a jövő.
Amíg
valaki képes rá, addig él. Ez visz előre mindent és mindenkit a világon. Mert
amire azt mondod, beteljesült, annak a fontosságáról abban a pillanatban
kiderül, hogy hamis és hamis volt kezdettől fogva. Így tehát jön a következő
út, amiről aztán megint kiderül, hogy hamis, és ez így megy, míg el nem jön a
halál.
Aki
megtalálja saját halálát, az érezheti, tudhatja csak, hogy megérkezett, hogy ez
az egyetlen, ami után már nem jöhet a felismerés: hamis.
És
az összes próbálkozás, útkeresés egésze adja azt az egy nagy, természetszerűleg
megfelelő és egyetlen lehetséges utat, aminek a megoldása, beteljesülése a
halál. És ezeknek az egyéni, egyetlen utaknak az összessége jelenti a Földön az
Életet, a Létet, …
Ezért
hát az életben az egyetlen, ami a legszebb és a leggyötrelmesebb: a vágy, … és
az ebből születő alkotó szenvedély….”
„(kiegészítés
ehhez 1986-ból: De a Vágy, … tárgya nagyon sokféle lehet és egyre finomodik,
elmélyül az idővel, csakúgy, mint a fogalom maga. Itt elsősorban azonban a
nagy, elementáris Vágyról van szó: a Vágyról, amellyel az ember a helyét,
otthonát keresi a Világegyetemben, amely az egyre világosodó megismerés felé
hajtja élete folyamán. Másfajta hajtóerők is lépnek aztán melléje, amelyek az
embert továbbvezetik útján. Gondolom, a felelősségérzet és a szeretet az,
amelyek magukba olvasztva szülőjüket, a vágyat, oly hajthatatlanná válva kényszerítik
az embert a Valóság kutatására és a Tudás közlésére, átadására…)”
Csak akkor
tudok elérni, megcsinálni valamit, ha nagyon erősen vágyom rá, ha
csillapíthatatlan vágyat alakítok ki iránta magamban és ez motivál (ld. „Én
történetem”)
A fizikai vágy a jóga révén magasabb rendű célokká transzformálható,
szublimálható.
2. Gazdagság,
gazdagságérzés
A mérhetetlen gazdagság érzése („kincs-érzés”) –
fiatalkori fürdés a Balatonban: a napfény csillogása a fodrozódó hullámokon –
mintha fényben fürödtem volna. Az a nagyon konkrét érzésem, inkább
meggyőződésem volt, hogy ez a csillogás, ez a fény a lehető legnagyobb
gazdagság, és ez az enyém (és bárkié lehet, aki ezt megérti!)
Mérhetetlen gazdagságérzés később, az alvó gyermekem
mellett.
És ugyancsak gazdagság-érzés az elődeimre,
felmenőimre gondolva, megérezve a bennem, tőlem hozzájuk, feléjük visszavezető
titkos szálat, ami által az összes tudásuk, törekvésük, hajtóerejük bennem van
– a családi hagyomány ereje. (És ennek konkrét fizikai manifesztálódása a régi
családi, Sas-hegyi „birtokban”, amelynek „visszahódításán”, termékennyé tételén
dolgozunk évek óta!)
Miután volt már tapasztalatom, „élményem” a halállal
kapcsolatban, és mivel többször megéltem már a világ, a természet jelenségeit,
az élőlényeket, embereket egységbe fogó csodálatos áramlás létezését, ezért
tudom, hogy a gazdagság, bőség fogalma nem korlátozódhat csupán az anyagi
gazdagságra, a pénzre.
Életünk végén a halálba nem viszünk semmit magunkkal
azokból az anyagi javakból, amelyeket addig felhalmoztunk. Még a ruháinkat sem,
teljesen meztelenül lépünk át…
Csak azt visszük magunkkal, ami életünk során nyomot
hagyott a lelkünkben.
Azokat a tudati változásokat, fejlődést, amelyeket
életünk során, életfeladatunk teljesítése közben önmagunkban sikerült elérnünk.
Ez a legfőbb kincsünk, a lehető legnagyobb gazdagságunk, ezért elsősorban erre
érdemes törekednünk. Minden egyéb törekvésünk, vágyunk hátterében ezeknek kell
állnia!
Ezek a tudati változások, fejlődések mindazonáltal
ugyanabba az irányba mutatnak – a határtalan boldogság-, szabadság-,
felszabadultság-érzés, s ezáltal a lehető legnagyobb lelki gazdagságélmény felé
– amelyet már életünkben bármikor megtapasztalhatunk, amikor például meditáció
vagy kontempláció révén elmerülünk a bennünket körülvevő jelenségekben, a
csendben, illetve ráhangolódunk az univerzum mindenre kiterjedő csodálatos
rezgésére!
Gazdagságérzést okoz nekem mostanában – így az
életem közepe táján – ezen kívül az is, ha a magamban eddig felhalmozott
tudásra, tapasztalatra, gondolati, tudati eredményekre gondolok. Nagyon jó
érzés, hogy az ember már nem bizonytalankodik, mint fiatal korában, ismeri
önnön értékeit, tudja, hogy amit önmagában eddig összegyűjtött, az komoly
lelki-szellemi értéket képvisel. A középkornak megvan ez az előnye a
fiatalsággal szemben, és ez nagy önbizalmat is ad.
3. Életfeladat
megérzése:
Mielőtt egyetemre mentem, fönt az emeleti szobában,
Szemesen, egy délután, a lemenő nap fényében: rájöttem, hogy nekem a nyelvvel
van dolgom. … Nem (mégsem) képző- vagy iparművészeti területen kell
tevékenykednem: a nyelv médiuma az, ami magával ragad, inspirál, egészen
mélyen, a filozófiai gyökeréig szenvedélyesen érdekel és át tudom azt érezni!
A nyelv, mint közvetítő, legelső értelmében az
istenek és emberek között, vagyis – a szavak közt, a sorok mögött rejlő
kimondatlant, kimondhatatlant is beleértve – az Univerzum rejtélyének, nagy
igazságainak, törvényeinek közvetítője az emberek felé. Ebben a közvetítésben
szeretnék én részt venni, ezt segíteni, képességeimet ennek szolgálatába
állítani, ill. kifejleszteni azokat, és ebben a tevékenységben kiteljesedni.
Akkor leginkább a nyelv költői tulajdonsága kötötte
le figyelmemet, amellyel az képes a konkrét, informatív funkcióján túli,
titokzatos, rejtélyes igazságok átadására is, nem pusztán a racionális
gondolatok megosztására.
Később a különböző nyelvek közötti fordítás került
érdeklődésem középpontjába: a fordító végső soron a költőhöz hasonlóan hermészi
örökséget hordoz: a megértést igyekszik elősegíteni ember és ember, ill. ember
és Univerzum között.
A nyelv, a szó, mint logosz, mint az értelem –
főként isteni értelem – hordozója, közvetítője, illetve a hermeneutika, a
megértés, értelmezés tudománya – ez volt a következő állomás, melyet
tanulmányoztam s melyet első fordításaimmal is körüljártam.
Mivel 14 éves koromtól kezdve naplót vezettem,
melybe elsősorban nem a mindennapok eseményeit, hanem gondolataimat, érzéseimet
írtam le, amelyek foglalkoztattak, hamar rászoktam, hogy az Élet bennem (is)
felmerülő nagy kérdéseit írás közben oldjam meg, „tegyem tisztába” a magam
számára. Eközben sok tapasztalatot szereztem, több fázison mentem keresztül.
A legjelentősebb hozadéka ennek a gyakorlatnak az volt,
hogy rájöttem, hogyan is működik az, amikor a dolgok bennem írás közben
megoldódnak. Amikor nagyon foglalkoztatott egy kérdés, és azt leírtam, valamint
elkezdtem leírni az ezzel kapcsolatos gondolataimat is, akkor egy idő után
furcsa dolgot tapasztaltam: mintha a szavak, mondatok csak úgy maguktól folytak
volna a tollamból, nem is kellett előre kigondolnom, mit fogok írni. A sorok –
és ezzel a válaszok – szinte maguktól formálódtak a papíron. Amikor így tudtam
írni, olyankor ment a legjobban az írás, olyankor lett hibátlan, kerek, egész,
stílusos és egyben felszabadító! Ezt a tapasztalatot később egyszer valahogy
így fogalmaztam meg önmagamnak – még ma is szinte kívülről tudom: „amikor elkezdek írni, valahonnan egy
tértelen térből titokzatos áramok érkeznek hozzám, átsuhannak a küszöbön, belém
áramlanak, és szavakká változnak bennem, amelyeket leírok…”
- a nyelv – de talán nem csak a nyelv – csodája!
Későbbi éveimben pedig, már a jóga útját járva,
valahogy így fogalmaztam meg életfeladatomat:
„
Olyan tudatszinten élni, melyben folyamatosan, mindenben, a hétköznapi életben
is megélem a szentséget, a Teremtő és Teremtés legmagasabb rendű
rejtélyességét. Folyamatosan fenntartsam önmagam spirituális tápláltságát – az
Univerzum, az Isteni felől, ráhagyatkozással, önátadással a Nagy Egész felé,
amelyből intuícióval szerzem meg az Univerzum működésére vonatkozó tudást,
befogadó módon.
Mindez
lehetővé teszi, hogy jó ötleteim, gondolataim legyenek, kezdeményezőképességem,
önálló gondolkodásom fejlődjön, s gondolataimat meggyőző erővel át tudjam adni
másoknak is. A spirituális tápláltságból
kreativitás, teremtő-, alkotóerő fakad, amellyel másokat is „táplálok”, s
mindennek médiuma a szó, az írás, a fordítás, valamilyen módon a nyelv lesz. Megtalálom
a megfelelő szavakat az átéltek, megtapasztaltak kifejezésére, úgy, hogy a
köztük feltáruló „üres” – de mérhetetlenül telített térből (is) titokzatos
erővel áramoljon az inspiráció!”
- ezt érzem
valódi gazdagságnak!
Néhány évvel ezelőtt – talán mindeme előzményeknek is
köszönhetően – fejembe vettem, hogy lefordítom és valamilyen módon
megjelentetem Myla és Jon Kabat-Zinn „Everyday
blessings” (németül: „Mit Kindern wachsen, Die
Praxis der Achtsamkeit in der Familie”) c. könyvét, amely végre megoldást
kínált az engem már évek óta foglalkoztató kérdésre: hogyan egyeztessem össze
spirituális érdeklődésemet, a spirituális gyakorlatot a családdal, a
gyermekneveléssel, a mindennapi élettel?
Amint elkezdtem ezzel a tervvel és megvalósításával
foglalkozni, egymás után találtam rá azokra a könyvekre, amelyekkel
kapcsolatban úgy éreztem, ezeket minden magyarnak is el kéne olvasnia,
legalábbis lehetővé kellene tenni számukra!
Így tehát már nekem is van egy kisebb listám azokról
a könyvekről, amelyeket le szeretnék fordítani, ill. ki szeretnék adni. Nagy
dolog volt számomra eljutni odáig, hogy egyértelművé vált: mostantól kezdve én
akarom meghatározni, milyen könyveket fordítok, és nem akarom az időmet és
energiámat – pusztán pénzkereseti okokból – olyan szövegek fordítására pazarolni,
amelyek egyáltalán nem érdekelnek, amelyekkel nem tudok azonosulni. Közvetítői
energiám sokkal hatékonyabban hasznosul, ha én magam irányítok!
Kb. egy évre rá találkoztam egy olyan – az
eddigiektől eltérő – munkalehetőséggel, amellyel – amellett, hogy egyrészt
nagyon kellemesen, otthonról kávézgatva végezhető, másrészt pedig egy sor olyan
új dolgot (pl. honlap- ill. blogszerkesztést) tanultam meg általa, amelyek
technikailag is segítik fenti céljaim elérését – néhány év alatt akkora
jövedelemre tudok szert tenni, amely lehetővé teszi, hogy kezembe vegyem
fordítói-kiadói céljaim megvalósítását is!
Ez tehát a célom ezzel a ganoderma kávés üzlettel:
szabadságot nyerni anyagilag ahhoz, hogy úgy folytathassam közvetítői, fordítói
tevékenységemet, ahogy én akarom, ahogy jónak látom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése