A GYÜMÖLCSTERMESZTŐ HAGYOMÁNYOK FOLYTATÁSA
2012. november közepén 30 gyümölcsfát ültettünk a Sas-hegyi kertünkben, folytatandó a régi, 20-as évek derekán még virágzó gyümölcstermesztő hagyományt, melyet felmenőim a területen meghonosítottak.
Az alábbi, nagyapám ifjúkori levelezéséből származó feljegyzések tanúsága szerint a Sas-hegy délnyugati lejtőjén családunk az 1920-as években virágzó gyümölcsöst tartott fenn, melynek nagy részét őszibarackfák jelentették. Termő időszakban a termés napi 6-8 mázsa barack volt.
A barackos az 50-es évekre a történelmi körülményeknek, és a bérlők általi nem megfelelő gondozásnak köszönhetően sajnos szinte teljesen kipusztult.
A gyümölcstermesztési hagyományt folytatandó, valamint a közeljövő esetleges életmódváltásbeli kihívásaira felkészülve régi magyar alma- és körtefajtákat ültettünk el, melyek ritkaságnak számítanak, különösebb gondozást, metszést, permetezést nem igényelnek.
Tavasszal további fákat ültetünk, őszi és kajszibarackot, mandulát, cseresznyét.
A kis gyümölcsös készen várja a telet, havat, amint az alábbi képek bizonyítják:
 |
| Az alsó kert új lakói |
 |
| A birs kezdi a sort |
 |
| Az almasuháng csúcsrügye |
 |
| Remetehegyi körte - koronás oltvány |
 |
| Egy körtesuháng csúcsrügye |
 |
| "Kilós körte" |
 |
| Jó szolgálatot tett a mulcsozásnál a környéken zsákokba kirakott őszi lomb |
 |
| Ültetés előtt - a szabadgyökerű fák a komposztban várakoznak |
 |
| "Sándor cár" és barátai |
 |
| Készül az ültetőgödör |
 |
| "Parker Pepin", magyar nevén bőralma - generációk közötti "átadás" |
 |
| Az utolsó simításokat jó, ha női kéz teszi meg |
--------------------------------------------------
Elsőként ld. az alábbi cikket, mely az Újbuda újság 2011. március 9-i számában jelent meg:
Hegyessy Gyula és családja
Nagyapám saját felvétele a Sas-hegyi házról - 1930-as évek
A ház a mai állapotában
Különleges házak Újbudán
A XI. kerület számos olyan kincset rejt, melyek mellett ugyan nap mint nap elmegyünk, a hétköznapi rohanásban mégsem vesszük észre. Éppen ezért útjára indítjuk Újbuda különleges épületeit bemutató sorozatunkat, melyben százéves vagy idősebb, valamint történelmi, építészeti szempontból érdekes házakat mutatunk be. A sorozatot egy többrészes dokumentumfilm keretében az Újbuda TV-ben is feldolgozzuk. Ha Ön is tud olyan épületről, melynek izgalmas a története, esetleg régóta része már a kerületnek, írjon a media@ujbuda.hu címre!
Elsőként egy igazi különlegességet ismerhetnek meg: a 115 éve a Hegyessy család birtokában lévő, 1896-ban építtetett Sas-hegyi lakó- és présházat, amely a Sas-hegy délnyugati lejtőjének első háza volt. Hegyessy Mária dédapja, id. Hegyessy László családjával együtt az első gazdálkodók közé tartozott, akik a Sas-hegy délnyugati lejtőjén eleinte szőlőt, majd a szőlősök közismert kipusztulása után gyümölcsöt (főleg őszibarackot) termesztettek.
- Megőriztük családunkban az 1900-as évek 20-as éveiből nagyapámnak azokat a fiatalkori leveleit, melyekben többek között a Sas-hegyi gazdálkodásról is beszámol. Ezekből tudjuk, hogy termő időszakban napi 6-8 mázsa barack is termett. A ház sajnos a 2. világháborúban bombatalálatot kapott, és a felső szintje nagyrészt megsemmisült. Később házilagos eszközökkel lett részlegesen, csak állagmegóvó célzattal helyreállítva. A házat néhány évvel ezelőtt örököltem édesapámtól, csodával határos módon megtaláltuk a Budapesti Tervtárban az eredeti, 1896-os terveket és az építési engedélyt, melyek két világháborút is átvészeltek. A férjemmel együtt elhatároztuk, hogy az eredeti terveknek megfelelően visszaállítjuk az épület egykori állapotát, pontosan azt építve vissza, ami a Sas-hegy délnyugati lejtőjének, a látképnek fél évszázadon át meghatározó eleme volt – mesélt a présház történetéről a dédunoka, Hegyessy Mária.
K. M.
--------------------------------
Másodikként álljanak itt nagyapám, Hegyessy László fiatalkori leveleinek a Sas-hegyen folyó gazdálkodásra vonatkozó részletei. E levelek magánlevelek, melyeket nagyapám - akkor még titkos - menyasszonyához, későbbi nagymamámhoz, Karlovszky Blankához írt. A levelek 1920 nyarán íródtak, mintegy másfél hónap termése. Blanka édesanyjával Balatonaligán nyaralt, László pedig (akkor 24 évesen) a Sas-hegyen segített bátyjának, Hegyessy Gyulának a gazdaságban. A barackos termő időszakában jártak, sok volt a dolog, de László minden este időt szakított a levélírásra!
A gazdálkodásról, az ottani életről szóló részleteket teszem először közzé, később majd a teljes levelezést szándékozom ezeken az oldalakon megjelentetni.
Nagyapám, Hegyessy László fotója (21 évesen), melyet menyasszonyának küldött levélben.
Képaláírás: "Én az I. Offs Wohnhausban, íróasztalomnál (Kosalli) ... 917. dec. 22.
Hegyessy László levelei menyasszonyához, Karlovszky Blankához
1920 július-augusztus
Nagyságos Karlovszky Blanka Úrleánynak
Balatonaliga, Molnár villa1. levél
Sashegy, 1920. VII. 13.
„… Tegnap még csak volt valahogyan, mert nagyon sok dolgom volt, ma azonban nincs eladás… be kell mennem üzleti ügyben (a városba)…. a kis gazdaság teendőinek kereskedelmi része tisztán rám hárul. Úgy rendezkedtünk be, hogy minden második nap szállítok. E szerint tehát minden második napom félig-meddig szabad volna. Csakhogy ezt a tétlenséget nem lehet kibírni, ezért vagy Gyulának segítek, vagy más szükséges dologgal foglalkozom…”
2.
Sashegy, 920 VII/15
„… Tegnap megint súlyos nap volt (ca. 4 mázsa), ami könnyíti helyzetemet. Örülök, ha sok a dolog, csakhogy szeretném, ha ez nem szortírozásból, hanem valami más munkából állna főleg. – Igaz Kicsim, elfelejtettem Neked megírni, hogy sváb napszámosaink közül a kedvencem, Mihály…
Ami a kiruccanásomat illeti, Kicsim, talán leugrom két hét múlva. Nagyon szeretnék minél előbb menni, például holnap, de most gondolni sem lehet rá, a barack őrült tempóban érik, ma csak 4-5 mázsát szedettem, de 7-8-at is kényelmesen lehetett volna. Már pedig a munkának ez a része természetszerűleg kizárólag rám nehezedik… „
4.
Sashegy, 920 VII/17
„… a tegnapi eladás után még ma reggel is hasonlóval kellett foglalkozni, 6-1/2 11-ig, és már ¾ 11-kor átöltözve berohanni a városba nagykereskedőkkel tárgyalni. Az egyik, amelyről azt hittem, hogy vele fog legsimábban menni, különböző nehézségeket támaszt. Ez bosszant ma egész nap….”
5.
Sashegy, 920 VII/18
„… Dolog – egy kis szedésen és mennyiségmegállapításon kívül – nem is volt… a holnap… délelőtt, 6 órától kezdve, egészen kitöltődik egy nagy szállítással (Hangya)….”
6.
Sashegy, 920 VII/19
„Ma megint lázas napom volt: délelőtt a Hangyának egy 3 ¼ mázsás szállítását kellett lebonyolítanom, azután még a nap folyamán ca. 1 mázsát adtam el kisebb tételekben…. a jó Istenke eddig mindent úgy rendez, ahogy kívántam…. Az idei termés rekordtermés, az ár, ha nem is olyan, mint a tavalyi, elég jó, éppen olyan az átlag, amilyenre számítottam, sőt talán valamit még javulni fog. Persze vannak bosszantó incidensek, mint például ez a rettenetes orkán, amely jelenleg kint dühöng, és amelytől a gyertya lángja is lobog idebenn, de azért általában minden jól megy. Csak szegény Dódit éri minduntalan kár, a saját nevelésű baromfijából csaknem naponta tűnik el egy-egy. … még csak annyit, hogy két hetes bevételünk 1/3 résszel több, mint az 1920 évi eddigi összes kiadások, a kecskék úgyszólván napról napra javulnak, úgy, hogy ma már mégegyszer annyit adnak, mint tizenkét nappal ezelőtt…. A néhány napos aligai kirándulásra addig (augusztus közepéig) nem is gondolhatok, rengeteg itt a dolog, ezt most látom csak igazán, mikor a könyvvezetés és értékesítés teljesen rám maradt, és Gyulának, minthogy délelőttjei nem szabadok, a gazdasági részben is kell segítenem. Érési pausát az egyes fajok közt még csak látni sem lehet. Az egyenletes érés anyagilag… előnyös…”
7.
Sashegy, 920 VII/20
„… Most pedig nagyon jól esik a munka. Strapáról különben szó sincs, dolgom nagy részét ülve végzem, a kis számolás pedig nem olyan nagy dolog – mert pontosan csinálom – hogy kifárasztana… éppen szombatra van a legtöbb dolog (előjegyzés), lévén utána való nap többnyire vasárnap: munkaszünet.
u.i. egy gyászjelentés: kecskegida, élt 4 hónapot.”
9.
Sashegy, 920 VII/22
„…Ma Papp úr (mező őr), ez a kiváló férfiú, két tolvaj társaságot is fogott a szöllökben. A bűnjelek (hátizsák, barack) itt vannak mellettem. Most is patrouille-ről jövök. Rettentően borzasztó érzés, ha az ember tudja, hogy lopnak, sőt tudja, hogy főleg ki lop, és nem tudja sohasem rajtacsípni. Sőt: megalázó érzés. Hiába, ketten e súlyos körülmények közt nem vagyunk elegen….”
11.
Sashegy, 920 VII/26
„…Dódiék még fenn voltak, mikor 10 óra után megérkeztem… Gyula épp patrouille-ban volt és csak 11 felé jött be. …Egy kellemetlen levlap várt rám, az előljáróságtól, mely szerint ma 11 órakor a Madách u. 31 sz. alatt, katonai ügyben meg kellett jelennem. Krach in die Melone hinein, borzasztó kellemes volt olvasni, tudva, hogy a „Pannonia” kocsija 9 órakor itt lesz, és Gyula nevemben azt ígérte az üzletvezetőnek, hogy 1 órakor küldöm, 3 mázsával megrakva a kocsit, és, hogy Gyulának hivatalba kell menni. Mit volt mit tennem, 6-10-ig vadul szortíroztam, a küldemény felét elvégeztem, és rohantam be a legsötétebb Józsefvárosba. Egy nagy galopp volt az egész: Uherhez be adtam az aligai felvételeket, haza rohantam a Vas utcába katonai okmányaimért, és futottam a Madách utcába. Rettentő tömeg. Az első negyed-órát itt avval töltöttem, hogy kinyomoztam, melyik asztalnál kell sort állni, a másodikat, hogy meddig kell itt vesztegetnem az időt. Ezt megállapítva elrohantam, hogy egy telefon állomást keressek. Végre az utca tulsó végén egy kocsmából telefonálhattam Gyulának, hogy lehetőleg menjen korán haza, intézze el a Pannoniát, mert én 2 előtt nem érek haza. Ezután mentem vissza sort állni. ½ 2-kor végre végeztem – egy ostobaság volt az egész, amiért odacitáltak, - és jogom volt ¾ óra alatt kirohanni a szöllőbe. A Pannonia már majdnem készen volt. Nemsokára elment, 10 perces ebéd, versenytempóban, aztán más vevők kielégítése, 6 óráig. 3 ½ perces uzsonna, aztán az egész múlt hét számadásának lezárása, egyéb administr. munkák végzése, állat-itatás, Kassza csinálás 11 óráig. Ma nem mentem patrouille-ba, mert különben nagyon későn feküdtem volna le, márpedig megígértem Neked, hogy nem strapálom magam. Kisleánykám, meg vagyok kondíciómmal elégedve. ¾ 12 van, és fáradtságnak nyoma sincs. …”
12.
Sashegy, 920 VII/27
„…Az estéim, mikor dolgomat már elvégeztem, a legszebbek. Ilyenkor, mikor már mindenki nyugovóra tért és már nincs elintézni valóm, mintegy jutalmazásul, az értelem az érzelemnek teljes szabadságot ad: megengedem magamnak, hogy arra gondoljak, ami épp eszembe jut. …”
13.
Sashegy, 920 VII/28
„Kedves kis Blancheom!
Ma megint szorgalmas napom volt, amennyiben 6 ¼ mázsát adtunk el. Gyula „még nem érezte magát elég jól” arra, hogy hivatalba menjen, így tehát volt hathatós segítségem….”
15.
Sashegy, 920 VII/30
„…Már tegnap be akartam nézni (a clubba), de oly rettenetes idő volt (mint ahogy Gyula példája Dódi ernyőjével bizonyítja – a szél az esernyőkkel szemben nagyon destruktív módon viselkedett), hogy fájó szívvel itthon maradtam. Az idő mára sem változott, legfeljebb annyiban, hogy valamivel ritkábban esik. Tegnap … alaposan meghültem, úgy hogy ma kénytelen voltam kúrát alkalmazni: reggeltől estig kint voltam és dolgoztam (a napszámosok nem jöttek) és a rossz idő ellenére eladtam 3 mázsát: így büntettem renitenskedő szervezetemet…. Bizony Kicsim, itt is nagyon csúnya idő van. Az egynapos eső nagyon jó lett volna nekünk, ha csak egy napig tartott volna, és utána felmelegedett volna, ám a kedvező nap után a lehető legrosszabb (nem, a jég még rosszabb lett volna!) következett: további eső, hideg, és szélvihar, ez utóbbi nagy kárt okozott, rengeteg barackot vert le, amit csak fele értékben értékesíthettem, és ágakat is tört. Na de nem baj, minden nem mehet a lehető legjobban, eddig szerencséről beszélhetek….”
18/a.
Sashegy, 920 VIII/2
„Kis Leánykám,
talán utoljára élvezem hosszú ideig a nyugodt levélírást. Mégpedig új helyemen, a diófa alatt. Itt van egy beásott asztal, két paddal. E remek művek alkotóját csak egyre figyelmeztettem, tapasztalatból: a padok ne legyenek túl messze az asztaltól. Persze mégis ez lett az egyetlen hiba. Ezt a kis árnyékos helyet azért tettem használhatóvá, hogy viszontagságos időkben, mint amilyen augusztus hónap lesz … itt írhassak Kicsikémnek. De így, ahogy most van, a görnyedéstől tüdőbajt kellene kapnom…. a délelőtt hátralevő része és a délután, ¾ 5-ig szortírozással, eladással telt el. … A mult hét csúnya időjárása következtében sok előjegyzettet nem lehetett kielégíteni, ezek mind máma jöttek, egész karavánt alkotva.
Volt nagy könyörgés és méltatlankodás, mert ma is tízszer annyit vittek volna, mint amennyi volt. …
Kicsim, most engedd meg, hogy néhány soron át prózai legyek. Jul. 31-én lezártam a havi számadást, tehát könnyen közölhetek adatokat, melyek talán kicsit érdekelnek, sőt, az adatok közül is csak egyet közlök, hogy ne időzzek túl sokáig e témánál. A tavalyi egész saison 52.00 kg-jával szemben a mai nap végéig eladtunk az idén 63.62 ¾ kg-ot, ami egész saisonra kerek 100 mázsának felel meg vagyis a tavalyi termés kétszeresének. Kecske, liba, méh, barackpárlat (fontos!), champignon is jól fog viselkedni, ha Istenke is úgy akarja! Csak még a jövő év is jól sikerüljön!...”
19/a
Sashegy, 920 VIII/3
„… Tegnap este az öregek kiüzentek, hogy küldjek nekik okvetlenül ennyi és ennyi kg. ilyen és ilyen gyümölcsöt. Egy szóval abból a minőségból és jóval többet kértek, amelyikből a tegnapi 3 ½ mázsából alig telt ki 1-1 kis kosár a válogatásnál. Persze reggel kellett ezt is elintéznem, a kocsi pedig, amely az ő bútoraikért ment be, 8 felé akart indulni.
A nyomorult két kis kosár megtöltéséért az egész szőllőt át kellet kutatnom…”
20.
Sashegy, 920 VIII/5
„… A délelőtt utálatos volt, szakadt az eső, - a tegnapi remek idő után … Be keleltt mennem a városba, többek közt a Hangyánál akartam elintézni a cukor ügyet. Persze még számtalan egyéb kommissiót is. Ugyanis ritkán ereszkedem le a hegyről, és ezért ilyenkor nagyon sokfélét kell elintéznem. A programmomat két dolog borította fel: az egyik, hogy, mikor indulni akartam, barackért jöttek, ami egy föl órát vett el, …”
21.
Sashegy, 920 VIII/6
„… Kicsi Leány, nagyon drága vagy, ha szombatra hívsz, de eltekintve attól, hogy az öregek most kint vannak, a szombati nap itt annyira fontos, hogy szinte lehetetlen elmennem. Hidd el, multkor is bántott a lelkiismeret, hogy mindent itthagyva, rohantam le Aligára….”
22.
Sashegy, 920 VIII/9
„… Reggel azután folytattam ahol abbahagytam szombaton. A krach, amelyről beszéltem, ugyancsak nem volt hosszú életű! Képzeld, azok a kofák, akik barackunkat szombaton 4 K-ért akarták megvenni, piacra bevíve, ma megjelentek, és itt kínáltak 4 K-t. Részemről pokoli, hosszan tartó, gúnyos kacaj volt a válasz. Megkérdeztem őket szép nyugodtan, mit gondolnak tulajdonképen, azt-e, hogy teljesen meg vagyok őrülve? Ezután elővettem legkedvesebb, csevegő hangomat, és didaktikus hangnemben elmondtam nekik szerényke, de megmásíthatatlan vélekedésemet a – kofa kartellről. Ők figyelmesen hallgattak, és mikor bejelentettem, hogy a „krach” előtti ár és egy tized fillérrel sem olcsóbb – kértek barackot.
Ez a kis epizód jó kedvre hangolt, mert azt bizonyítja, hogy nem kell félnem a még hátralévő pár mázsa eladásától. Egy napszámossal szedettem, és magam is szedtem egy kicsit, mégis bevettem annyit, hogy a napi átlag nem romlott… Ne haragudj, kis Leánykám, … úgye nem tudod elolvasni, amit írtam, hogy ceruzával írok, de így ma jobb, mert a diófa alatt vagyok, nappal, mialatt az öregek a ház előtt üldögélnek. Ez a szép hangzású hely – a vén diófa – körülbelül 80 lépésnyire van a ház mögött, jobbra, az eperágyak mellett, közel ahhoz a mély – „kör-kocsi úthoz”, amely elválaszt a másik szöllő-parcellától…
Minden valószínűség szerint 20-án, pénteken egy hétre (!) leutazom Aligára. Azért merem ezt íly határozottan mondani, mert ma alaposan bejártam a kertet, és megállapítottam, hogy, ha az a bizonyos érési pausa nem is pontosan 20-án fog elkezdődni, olyan tömeg-érés már egyáltalán nem is lesz, amely értékesítésének eszközlését Gy. nem vállalna nagyon szívesen, ha szabadságon van. …”
24.
Sashegy, 920 VIII/11
„Kedves Kicsi Leánykám!
Ma megint elég „változatos” napom volt. Szedettem, szortíroztam, szedtem, számoltam, eladtam, és közben este lett. Épp azt akartam leírni, hogy még vacsora után, ½ 10-kor is vittek el barackot, és hogy a csősz meg ne állítsa a vevőket, igazolványt adtam nekik. Most aztán nagy kurjantásra és kiabálásra abbahagytam az írást és kinéztem (3/4 11) a csősz hozta a vevőt szakadó esőben. Nem olvashatta el a sötétben (gyufát sem gyújthatott a szél miatt) az igazolványt, ezért felhozta szegényt igazolás végett.
- Ja igaz, délután meg nekem volt „dolgom” egy „Kundschafttal”, aki túl olcsón akart szőllőt szerezni, anélkül, hogy engem a méréssel fárasszon.
Látod Kicsim, így telnek itt a napok. Az ember kora reggeltől késő estig el van foglalva, ami azonban távolról sem jelenti azt, hogy kimerítő, vagy akár fárasztó munkát végez….”
25.
Sashegy, 920 VIII/12
„… a hangulat – legalább itt – határozottan kezd őszies lenni. Az éjszakák igen hüvösek, sőt a nappalok sem nyári-melegek. Nagyon szeretem az ősz melankóliáját, mégis szeretném, ha idén később élvezném….”
27.
Sashegy, 920 VIII/14
„Kicsike Leánykám!
Ma délelőtt megint leereszkedtem a városba, „itt” az Andrássy laktanyában (Hungária út) volt dolgom. (Champignon termesztéssel kapcsolatban, nem bevonulási szándékkal!) …
itt van Papp mester, a kiváló mezőőr, és Gyulával épp a fejkvótáról, lisztellátásról és egyebekről beszél…
Az eladás lassan folydogál, a pausa közeledik, jól számítottam. Nagy tömegek már nem is lesznek, de annál szebbek, szóval a munka kevesebb lesz, és kellemesebb. …
Most, hogy én már közeledem itteni munkám befejezéséhez, lassacskán neki akarok kezdeni a tanulásnak, hogy örök időkre befejezzem a félbolond professzoroknak való tanulást, és kapjak egy gyönyörű, belső érték nélküli diplómát, eggyel szaporítva a lomok számát valamelyik fiókban, és hogy megkezdjem az igazit, az életnek valót. –
Micike végképp megszégyeníti az ausztráliaiak fegyverét, a bumerángot. Már háromszor dobtam el, és megint az ölemben foglalkozik meddő alvási kísérletekkel. –
Ma ettünk egy megbabonázott görög dinnyét. Az apám hozta, és elesett vele, én meg, állítólag, majdnem a kútba estem miatta. Szent meggyőződésem ugyan, hogy ettől olyan messze voltam, mint Makó Jeruzsálemtől és viszont, de Mariska állítja. Ma általában mozgalmas nap volt a pechek tekintetében. Gyuszika leesett a hintáról, Andris fejjel lefelé ment le a kőlépcsőn, az anyám újját pedig Mici harapta véresre, abban a hitben, hogy az kukoricacső. Csak Gyulával nem történt semmi. Mindezek apró cseprő események, méter-kövei az idő múlásának…”
29.
Sas-hegy, 920 VIII/16
„…Most néhány nap óta itt sokkal kevesebb a dolgom, úgy hogy Gyulának is segíthetek. Azt hiszem, a tanulást csak akkor fogom megkezdeni…, ha visszajövök….”
30.
Sas-hegy, 920 VIII/17
„… a délután legnagyobb részét avval töltöttem, hogy kinyomoztam az Öreg Úr könyvelésének rejtelmeit. …Kiváló elégtételt nyújtott, hogy a kasszám 1 fillérig stimmel a könyv-összeggel….”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése