Shri Yantra

Shri Yantra
Shri Yantra

2012. május 31., csütörtök

A jóga egy csoda!


Ez a jóga egy csoda! Megcsinálok néhány mozdulatot, komolyan odafigyelve rá, és azon nyomban megváltozik a belső állapotom, közérzetem, kedélyem!
Áramolni kezdenek bennem az energiák, érzem az életet!
Főként, ha a gyakorlatokat a csodásan virágzó "jázminfal" előtt végzem a kertben!
Persze ehhez nyilván az is hozzá tartozik, hogy előtte a napomat és cselekedeteimet felajánlottam Matanginak, az isteni bölcsesség, az univerzális rend nagy kozmikus erejének.
A jóga tényleg egy csoda!
Az élet egy csoda!

Uttytha Ardha Dhanurasana

Shutarmurgasana





2012. május 30., szerda

Andris 9. szülinapja a Sas-hegyen


Áprilisban a Sas-hegyen ünnepeltük Andris 9. születésnapját! Igazán klassz buli volt! A gyerekek mérhetetlenül élvezték a hatalmas teret, és a sok felfedezni valót!

A szülők az asztal körül


"Buborékhúzás" - az ünnepelt "húzza", ki kapja el?

Sünit találtak!

Persze mindenki látni akarja a szerencsétlen párát!

A süni

A süni biztonságba helyeztetik!

Aztán elkezdődött az erődítmény-építés!

Fantasztikus volt látni, hogyan dolgoznak össze spontán módon a fiúk!

Aztán a lányok is bekapcsolódtak!

A téglahordó lányok!

Pillanatok alatt növekedett a fal!

Érdemes megnézni, hogy teljesen maguktól, önálló, spontán összmunka révén a gyerekek milyen formájú építményt húztak fel! Igazi ősi alakú ház!

Ajaj, kidőlt a fal!

Nem baj! Ott lesz az ajtó!

Az "ajtófélfák" kialakítása

2012. május 13., vasárnap

"Gondolkodj és gazdagodj" - gondolatok könyv olvasás közben


Napoleon Hill azt írja „Gondolkodj és gazdagodj!” c, könyve előszavában:

„Ennek a kötetnek minden fejezetében megemlítek egy pénzcsináló titkot. Ez a titok egész vagyonokat hozott több mint 500 kiemelkedően gazdag ember számára, akinek a pályáját hosszú éveken át tanulmányoztam.”

„Ezt a titkot legalább százszor említem ebben a könyvben. Nem neveztem a nevén, mert tapasztalataim szerint sikeresebben működik, ha csak felfedjük és láthatóvá tesszük mindazoknak, akik készen állnak rá, keresik, és megtalálják. Ezért mondta el nekem is olyan halkan Carnegie úr, anélkül, hogy nevén nevezte volna a titkot.
Ha készen állsz a gyakorlati alkalmazásra, legalább egyszer minden fejezetben fel fogod ismerni a titkot. Jó lenne, ha megmondhatnám neked, honnan fogod tudni, hogy készen állsz rá, csakhogy ez sokat venne el abból a haszonból, amelyben akkor részesülsz, ha önmagad teszed meg ezt a felfedezést.”

„Sajátos tulajdonsága ennek a titoknak, hogy aki megszerzi és alkalmazza, úgy érzi, mintha egyenesen sodródna a siker felé, különösebb erőfeszítés nélkül, és soha többé nem adja meg magát a kudarcnak!”

„Olvasás közben az említett titok valamelyik oldalra fel fog ugrani, és büszkén kihúzza magát előtted – ha felkészültél rá! Fel fogod ismerni, ha megjelenik. Akár az első, akár az utolsó fejezetben kapod meg a jelet, állj meg egy pillanatra és emeld magasra poharadat megvilágosodásod tiszteletére.”

Pongor-Juhász Attila, a könyv magyar kiadója pedig arról ír saját előszavában, mennyire magával ragadta s megtermékenyítette a „Gondolkodj és gazdagodj!” olvasása, melyet alig tudott letenni egy repülőútja során, s azonnal telejegyzetelte azt gondolataival és ötleteivel. Amikor pedig hazaért, rögtön megfogalmazta magának saját küldetését, életfeladatát, és a sikerhez szükséges középtávú célját.

Én még csak a könyv 9. oldalán tartottam, amikor azt vettem észre, hogy kezdenek összeállni a fejemben bizonyos mozaikkockák, emlékek, szándékok, régen gondolt gondolatok, régóta tudott igazságok, és egykori vágyak. Egyszerűen „elém ugrottak” valahonnan a múltamból, és le kellett jegyeznem őket, hogy lássam, mire jutok velük, mire akarnak rávezetni! Milyen kép áll össze belőlük! Lassacskán megfogalmazódott bennem: hogyan is kerültem én arra a fordítói pályára, ahol most vagyok? mit is akartam én ezzel? hol is állok most? Milyen vágyak, célok fogalmazódtak meg bennem később ezzel kapcsolatban? és milyen eszközöket is kaptam teljesen váratlanul a kezembe, melyeket – ha felismerek –, úgy élhetem életfeladatomat, úgy valósíthatom meg céljaimat, álmaimat, hogy ez a siker mellett még anyagi biztonságot, gazdagságot is hozhat számomra!

1.      A vágyról (feljegyzés 1984-ből):

„Az Egyetlen, amik a Legszebb: a Vágy, … és az ebből születő alkotó szenvedély. Ami beteljesült, … az is csodálatos lehet, ezt nem tagadom, de az már mindig csak múlt, emlék. Nem segíthet élni.
A Vágy, a Beteljesületlenség mindig a jelen és a jövő.
Amíg valaki képes rá, addig él. Ez visz előre mindent és mindenkit a világon. Mert amire azt mondod, beteljesült, annak a fontosságáról abban a pillanatban kiderül, hogy hamis és hamis volt kezdettől fogva. Így tehát jön a következő út, amiről aztán megint kiderül, hogy hamis, és ez így megy, míg el nem jön a halál.
Aki megtalálja saját halálát, az érezheti, tudhatja csak, hogy megérkezett, hogy ez az egyetlen, ami után már nem jöhet a felismerés: hamis.
És az összes próbálkozás, útkeresés egésze adja azt az egy nagy, természetszerűleg megfelelő és egyetlen lehetséges utat, aminek a megoldása, beteljesülése a halál. És ezeknek az egyéni, egyetlen utaknak az összessége jelenti a Földön az Életet, a Létet, …
Ezért hát az életben az egyetlen, ami a legszebb és a leggyötrelmesebb: a vágy, … és az ebből születő alkotó szenvedély….”

„(kiegészítés ehhez 1986-ból: De a Vágy, … tárgya nagyon sokféle lehet és egyre finomodik, elmélyül az idővel, csakúgy, mint a fogalom maga. Itt elsősorban azonban a nagy, elementáris Vágyról van szó: a Vágyról, amellyel az ember a helyét, otthonát keresi a Világegyetemben, amely az egyre világosodó megismerés felé hajtja élete folyamán. Másfajta hajtóerők is lépnek aztán melléje, amelyek az embert továbbvezetik útján. Gondolom, a felelősségérzet és a szeretet az, amelyek magukba olvasztva szülőjüket, a vágyat, oly hajthatatlanná válva kényszerítik az embert a Valóság kutatására és a Tudás közlésére, átadására…)”

 Csak akkor tudok elérni, megcsinálni valamit, ha nagyon erősen vágyom rá, ha csillapíthatatlan vágyat alakítok ki iránta magamban és ez motivál (ld. „Én
történetem”)

A fizikai vágy a jóga révén magasabb rendű célokká transzformálható, szublimálható.

2.      Gazdagság, gazdagságérzés

A mérhetetlen gazdagság érzése („kincs-érzés”) – fiatalkori fürdés a Balatonban: a napfény csillogása a fodrozódó hullámokon – mintha fényben fürödtem volna. Az a nagyon konkrét érzésem, inkább meggyőződésem volt, hogy ez a csillogás, ez a fény a lehető legnagyobb gazdagság, és ez az enyém (és bárkié lehet, aki ezt megérti!)

Mérhetetlen gazdagságérzés később, az alvó gyermekem mellett.

És ugyancsak gazdagság-érzés az elődeimre, felmenőimre gondolva, megérezve a bennem, tőlem hozzájuk, feléjük visszavezető titkos szálat, ami által az összes tudásuk, törekvésük, hajtóerejük bennem van – a családi hagyomány ereje. (És ennek konkrét fizikai manifesztálódása a régi családi, Sas-hegyi „birtokban”, amelynek „visszahódításán”, termékennyé tételén dolgozunk évek óta!)

Miután volt már tapasztalatom, „élményem” a halállal kapcsolatban, és mivel többször megéltem már a világ, a természet jelenségeit, az élőlényeket, embereket egységbe fogó csodálatos áramlás létezését, ezért tudom, hogy a gazdagság, bőség fogalma nem korlátozódhat csupán az anyagi gazdagságra, a pénzre.
Életünk végén a halálba nem viszünk semmit magunkkal azokból az anyagi javakból, amelyeket addig felhalmoztunk. Még a ruháinkat sem, teljesen meztelenül lépünk át…
Csak azt visszük magunkkal, ami életünk során nyomot hagyott a lelkünkben.
Azokat a tudati változásokat, fejlődést, amelyeket életünk során, életfeladatunk teljesítése közben önmagunkban sikerült elérnünk. Ez a legfőbb kincsünk, a lehető legnagyobb gazdagságunk, ezért elsősorban erre érdemes törekednünk. Minden egyéb törekvésünk, vágyunk hátterében ezeknek kell állnia!
Ezek a tudati változások, fejlődések mindazonáltal ugyanabba az irányba mutatnak – a határtalan boldogság-, szabadság-, felszabadultság-érzés, s ezáltal a lehető legnagyobb lelki gazdagságélmény felé – amelyet már életünkben bármikor megtapasztalhatunk, amikor például meditáció vagy kontempláció révén elmerülünk a bennünket körülvevő jelenségekben, a csendben, illetve ráhangolódunk az univerzum mindenre kiterjedő csodálatos rezgésére!

Gazdagságérzést okoz nekem mostanában – így az életem közepe táján – ezen kívül az is, ha a magamban eddig felhalmozott tudásra, tapasztalatra, gondolati, tudati eredményekre gondolok. Nagyon jó érzés, hogy az ember már nem bizonytalankodik, mint fiatal korában, ismeri önnön értékeit, tudja, hogy amit önmagában eddig összegyűjtött, az komoly lelki-szellemi értéket képvisel. A középkornak megvan ez az előnye a fiatalsággal szemben, és ez nagy önbizalmat is ad.

3.      Életfeladat megérzése:

Mielőtt egyetemre mentem, fönt az emeleti szobában, Szemesen, egy délután, a lemenő nap fényében: rájöttem, hogy nekem a nyelvvel van dolgom. … Nem (mégsem) képző- vagy iparművészeti területen kell tevékenykednem: a nyelv médiuma az, ami magával ragad, inspirál, egészen mélyen, a filozófiai gyökeréig szenvedélyesen érdekel és át tudom azt érezni!
A nyelv, mint közvetítő, legelső értelmében az istenek és emberek között, vagyis – a szavak közt, a sorok mögött rejlő kimondatlant, kimondhatatlant is beleértve – az Univerzum rejtélyének, nagy igazságainak, törvényeinek közvetítője az emberek felé. Ebben a közvetítésben szeretnék én részt venni, ezt segíteni, képességeimet ennek szolgálatába állítani, ill. kifejleszteni azokat, és ebben a tevékenységben kiteljesedni.
Akkor leginkább a nyelv költői tulajdonsága kötötte le figyelmemet, amellyel az képes a konkrét, informatív funkcióján túli, titokzatos, rejtélyes igazságok átadására is, nem pusztán a racionális gondolatok megosztására.
Később a különböző nyelvek közötti fordítás került érdeklődésem középpontjába: a fordító végső soron a költőhöz hasonlóan hermészi örökséget hordoz: a megértést igyekszik elősegíteni ember és ember, ill. ember és Univerzum között.
A nyelv, a szó, mint logosz, mint az értelem – főként isteni értelem – hordozója, közvetítője, illetve a hermeneutika, a megértés, értelmezés tudománya – ez volt a következő állomás, melyet tanulmányoztam s melyet első fordításaimmal is körüljártam.

Mivel 14 éves koromtól kezdve naplót vezettem, melybe elsősorban nem a mindennapok eseményeit, hanem gondolataimat, érzéseimet írtam le, amelyek foglalkoztattak, hamar rászoktam, hogy az Élet bennem (is) felmerülő nagy kérdéseit írás közben oldjam meg, „tegyem tisztába” a magam számára. Eközben sok tapasztalatot szereztem, több fázison mentem keresztül.
A legjelentősebb hozadéka ennek a gyakorlatnak az volt, hogy rájöttem, hogyan is működik az, amikor a dolgok bennem írás közben megoldódnak. Amikor nagyon foglalkoztatott egy kérdés, és azt leírtam, valamint elkezdtem leírni az ezzel kapcsolatos gondolataimat is, akkor egy idő után furcsa dolgot tapasztaltam: mintha a szavak, mondatok csak úgy maguktól folytak volna a tollamból, nem is kellett előre kigondolnom, mit fogok írni. A sorok – és ezzel a válaszok – szinte maguktól formálódtak a papíron. Amikor így tudtam írni, olyankor ment a legjobban az írás, olyankor lett hibátlan, kerek, egész, stílusos és egyben felszabadító! Ezt a tapasztalatot később egyszer valahogy így fogalmaztam meg önmagamnak – még ma is szinte kívülről tudom: „amikor elkezdek írni, valahonnan egy tértelen térből titokzatos áramok érkeznek hozzám, átsuhannak a küszöbön, belém áramlanak, és szavakká változnak bennem, amelyeket leírok…”

- a nyelv – de talán nem csak a nyelv – csodája!

Későbbi éveimben pedig, már a jóga útját járva, valahogy így fogalmaztam meg életfeladatomat:

„ Olyan tudatszinten élni, melyben folyamatosan, mindenben, a hétköznapi életben is megélem a szentséget, a Teremtő és Teremtés legmagasabb rendű rejtélyességét. Folyamatosan fenntartsam önmagam spirituális tápláltságát – az Univerzum, az Isteni felől, ráhagyatkozással, önátadással a Nagy Egész felé, amelyből intuícióval szerzem meg az Univerzum működésére vonatkozó tudást, befogadó módon.
Mindez lehetővé teszi, hogy jó ötleteim, gondolataim legyenek, kezdeményezőképességem, önálló gondolkodásom fejlődjön, s gondolataimat meggyőző erővel át tudjam adni másoknak is. A spirituális tápláltságból kreativitás, teremtő-, alkotóerő fakad, amellyel másokat is „táplálok”, s mindennek médiuma a szó, az írás, a fordítás, valamilyen módon a nyelv lesz. Megtalálom a megfelelő szavakat az átéltek, megtapasztaltak kifejezésére, úgy, hogy a köztük feltáruló „üres” – de mérhetetlenül telített térből (is) titokzatos erővel áramoljon az inspiráció!”

 - ezt érzem valódi gazdagságnak!

Néhány évvel ezelőtt – talán mindeme előzményeknek is köszönhetően – fejembe vettem, hogy lefordítom és valamilyen módon megjelentetem Myla és Jon Kabat-Zinn „Everyday
blessings” (németül: „Mit Kindern wachsen, Die Praxis der Achtsamkeit in der Familie”) c. könyvét, amely végre megoldást kínált az engem már évek óta foglalkoztató kérdésre: hogyan egyeztessem össze spirituális érdeklődésemet, a spirituális gyakorlatot a családdal, a gyermekneveléssel, a mindennapi élettel?
Amint elkezdtem ezzel a tervvel és megvalósításával foglalkozni, egymás után találtam rá azokra a könyvekre, amelyekkel kapcsolatban úgy éreztem, ezeket minden magyarnak is el kéne olvasnia, legalábbis lehetővé kellene tenni számukra!
Így tehát már nekem is van egy kisebb listám azokról a könyvekről, amelyeket le szeretnék fordítani, ill. ki szeretnék adni. Nagy dolog volt számomra eljutni odáig, hogy egyértelművé vált: mostantól kezdve én akarom meghatározni, milyen könyveket fordítok, és nem akarom az időmet és energiámat – pusztán pénzkereseti okokból – olyan szövegek fordítására pazarolni, amelyek egyáltalán nem érdekelnek, amelyekkel nem tudok azonosulni. Közvetítői energiám sokkal hatékonyabban hasznosul, ha én magam irányítok!

Kb. egy évre rá találkoztam egy olyan – az eddigiektől eltérő – munkalehetőséggel, amellyel – amellett, hogy egyrészt nagyon kellemesen, otthonról kávézgatva végezhető, másrészt pedig egy sor olyan új dolgot (pl. honlap- ill. blogszerkesztést) tanultam meg általa, amelyek technikailag is segítik fenti céljaim elérését – néhány év alatt akkora jövedelemre tudok szert tenni, amely lehetővé teszi, hogy kezembe vegyem fordítói-kiadói céljaim megvalósítását is!
Ez tehát a célom ezzel a ganoderma kávés üzlettel: szabadságot nyerni anyagilag ahhoz, hogy úgy folytathassam közvetítői, fordítói tevékenységemet, ahogy én akarom, ahogy jónak látom!


Faültetés a Balatonszemesi Fürdőegyesülettel

Tegnap fákat ültettünk a Fürdőegyesület szervezésében és finanszírozásával!
A pénz a "Futás a fákért" akció során gyűlt össze az itt nyaralók adakozásából.
Gyerekek-felnőttek, férfiak-nők lelkesen dolgoztak. A Szemesért Kft. segített a szállításban, locsolásban.
A Vigadóval szemben a téren szép kis liget keletkezett!

A férfiak dolgoznak!

Folyik a betemetés

A gyerekek is nagyon lelkesek voltak!

Anyák és fiúk...

Apák és fiúk...

Locsolás

Közös munka

Dréncső is került a fák gyökeréhez