Egy kedves ismerősöm kért meg nemrégiben, hogy válaszoljak néhány kérdésre a 'spirituális csoport' fogalmával kapcsolatban. Jól esett a magam számára is összefoglalni az ezzel kapcsolatos gondolataimat. Most itt is megosztom:
Mit jelent az a szó, hogy spirituális?
A „spirituális” szó azt jelenti: „szellemi”, ill. a magyar nyelvhasználat szerint inkább „lelki”. Azaz olyan jelző, ami mindarra vonatkozik, ami a Lélekkel kapcsolatos. A Lélek alatt itt nem a hétköznapi értelemben vett emocionális, érzelmi tényezőket kell érteni, hanem az ún. „Nagy Lelket”, azt, ami minden létezőben egy, amit az indiai hagyomány Atman-nak, Önvalónak nevez.
Mitől spirituális pl. egy csoport, miben különbözik más csoportoktól?
Mik a spirituális csoport jellemzői?
Milyen előnyöket nyújt a spirituális csoport tagjai számára?
A „spirituális csoport” olyan emberek szellemi-lelki közössége, akiknek közös célja, hogy életében megvalósítsa a szellemi felszabadulást, vagyis felismerje örök, elválaszthatatlan egységét a Felsőrendű Önvalóval.
A különböző spirituális csoportok különféle módszereket, ill. mestereket követnek, különféle szádhanát, spirituális gyakorlatokat végeznek, mint pl. jógagyakorlatok, meditáció, ima, spirituális cselekedetek, stb.
Másféle csoportoktól a közös cél mibenléte különbözteti meg őket: az, hogy egymást segítve érjék el az illúzióktól való megszabadulást. Annak illúziójától, hogy önmagukat pusztán csak a testtel, ill. az elmével azonosítsák. Ehelyett ráébredjenek, hogy az Önvalóval azonosak, és mindig is azzal voltak és lesznek azonosak.
A spirituális csoportban fontos még, hogy a tagok szellemi („lelki”) ereje, energiája összeadódik a közös gyakorlás, az együttlét során, így az energiatér felerősödik, a közös célra irányuló rezonancia-jelenségnek köszönhetően. Ez minden egyes tag számára megkönnyíti a spirituális tapasztalatok átélését.
A spirituális csoport esetében nélkülözhetetlen továbbá a Mester léte, aki személyében már előrevetíti a tanítványok számára az Önvalót, ill. azt az állapotot, amikor egy emberi lény már felismerte Valódi Önmagát és ebből az „alapállásból” van jelen jelenlegi megnyilvánulási formájában, azaz, ebből az állapotából cselekszik, éli az életét. A Mester kiterjedt erőterével való azonosulás által a tanítványok ízelítőt (bepillantást) kaphatnak az Önvalóval való egységállapot megtapasztalásából.
Tagja vagy ilyen spirituális csoportnak?
Igen. A Kőrösi Csoma Jógaegyesületben.
Miként lettél, valamint miért vagy tagja a csoportnak, mit jelent, mit
ad a spirituális csoport Számodra? Miért előnyös tagja lenni egy ilyen
csoportnak?
1998-ban találkoztam a jógaegyesülettel és a Tantra, ill. az Integrál jógával. Ekkor már egy ideje a jóga felé irányított az élet: néhány évvel azelőtt került kezembe Paul Brunton India titkai c. könyve, amelyből nagy csodálkozással jöttem rá, hogy azok a gyakorlatok, amelyeket nyáron a kertben teljesen magamtól elkezdtem végezni, jóga-ászanák. Ezt követően kezdtem rendszeresen jógázni egy rokonom vezette jógacsoportban, ahol még nem sok fogalmam volt róla, mit is csinálok valójában. Később felismertem, hogy már kisgyerek koromtól fogva minden e felé irányított: már akkor tudtam arról, hogy egyek vagyunk a körülöttünk lévő világgal, gyakorlatban éltem az egységet és sokszor fájt a mindennapi élettel járó tudat elválasztó, elkülönítő jellege.
A spirituális csoportba való tartozás a valódi közösségbe tartozás érzését adta-adja nekem. A közösen végzett jógázás, a meditációk, a tábori együttlétek során szerzett közös megtapasztalások olyan összekötő kapcsot jelentenek, amely még hosszú évek után is működik bennünk: még ha időközben néhány barátomat másfelé is vitte az útjuk, bármikor, amikor találkozunk, olyan érzésünk van, mintha egy nappal korábban váltunk volna el. Az első csoportomból került ki legjobb barátaim nagy része. Az ebbe a csoportba járás az évek alatt nagyban hozzájárult, hogy életem alapvetően megváltozott: egyre tudatosabb lettem a valódi célom felől, ill. egyre többször sikerül kiterjesztenem tudatomat a Valódi Énemmel való azonosulás irányába.
Ugyanakkor ebbe beletartozik az is, és nagy fontossággal bír számomra, hogy az egyre magasabb fokú tudatosságot ne csak a spirituális csoporton belül, a közös együttlétek, meditációk alkalmával valósítsam meg, hanem igyekezzek ezt az ún. „mindennapi életem” során, cselekedeteimben, kapcsolataimban, családi életemben és munkámban is megélni. Ill. egyre inkább megpróbáljak Onnan, Abból a Legfelsőbb Tudatosságból élni, létezni.
A heti rendszerességgel történő spirituális csoportba járás egyfajta állandóságot ad, ezzel pedig kitartást a cél megvalósításában.
Nagyon sokat adott nekem a Szellemi Mesterünkkel való személyes találkozás is. Habár erre csak két alkalommal került sor, és ennek már több mint nyolc éve, mégis alapvető fontosságú élményt jelentett. Akkor megéltem, milyen az, amikor egy emberi lény tudatos jelenléte olyan erős, hogy azon keresztül a többiek számára is megtapasztalhatóvá válik az isteni jelenlét, vagyis maga az Önvaló, annak mindent átható ereje és mindannyiunk egysége. Ez olyan alap-megélést jelentett számomra, amelyhez a mai napig állandóan vissza tudok térni, mint forráshoz, és azt is érzem, hogy a jelenlegi csoportomban történő közös gyakorlásoknak, együttléteknek is valahogyan ez az alapja.
Amennyiben több ilyen spirituális csoportnak is a tagja vagy, kérlek,
írd meg, hogy miért választottál több csoportot is, illetve, hogy a
különbségek - amennyiben vannak - miben nyilvánulnak meg a különböző
csoportok között. Miért szeretsz az egyikben lenni, és miért a másikban?
Néhány évvel azután, hogy elkezdtem járni a Körösi Csoma Jógaegyesület csoportjába, egy másik spirituális tanítás, csoport is magához vonzott: a Yogananda és Paramahansa Hariharananda vonala által képviselt Kriya jóga. Ez a tanítás és a mesterek, akikkel találkoztam (Paramahansa Prajnanananda, Suddhananda) nagyon erős nyitó hatással volt rám a szívcsakra szintjén. Azt hiszem, itt nagyobb hangsúlyt kapott a szeretet és annak megtapasztalása, mint a jógaegyesületi csoportban, ahol a súlypont inkább az intellektualitáson, a nagy mennyiségű „tananyag” magas szintjén volt. Ez valószínűleg a közvetlen indiai vonalból is adódott.
A Kriya jóga azért is jelentett sokat számomra, mert tanításának lényegét képezi az, ami nekem mindig is fontos volt: hogy a minél magasabb tudatszintet mindennapi cselekedeteink végzése során is igyekezzünk megvalósítani, megtartani. Vagyis, hogy a jóga egész elméletének próbája akkor jön el az egyén számára, azon tudja lemérni valódi előrehaladását, hogy mennyire képes az ún. mindennapi életben alkalmazni a minden dolgok egységéről való tanítást. A Kriya jógában hangsúlyozták, hogy nem kell és nem is jó különválasztani a spirituális életben a csoportba járást, a gyakorlást az ún. „hétköznapi életünktől”. A spirituális előrehaladás igazi fokmérője az, hogyan él, viselkedik az ember az őt körülvevő emberekkel, ill. a mindennapi helyzetekben.
Meg kell említenem egy másik szellemi tanítást, egy másik „vonalat” is, amely rendkívül fontos számomra, ez pedig az indiai „advaita” vonal, amelynek újabb kori nagy mestere Shri H. W. L. Poonja (Papaji) volt, Ramana Maharisi tanítványa. Papaji nyugati tanítványai közül hárommal találkoztam, ma mind a hárman elismert nagy szellemi tanítók: Papaji második felesége, Ganga, valamint egyik tanítványa, Eli Jaxon-Bear és felesége, Gangaji.
E három közül Gangaji az, aki a legnagyobb hatást tette rám, és bár kimondott spirituális csoportba nem járok az ő tanításaikkal kapcsolatban, mégis van egy erős közösség-érzés, ami összekapcsol néhány emberrel, akik őket követik.
Az advaita vonal lényege a nem-kettősség: azt vallják, hogy valójában soha, egyetlen pillanatra sem voltunk, vagyunk szétválasztva saját Legfelső Tudatosságunktól, az Önvalótól. Ez az Egyetlen Létező Valóság, csak fel kell ismernünk ezt, el kell távolítanunk szemünk elől a maya fátylát, azt az illúziót, hogy a test, vagy az elme vagyunk. Semmit nem kell ’tennünk’ a felismerés, a felszabadulás érdekében, hanem éppen a Semmit kell tennünk, vagyis fel kell hagynunk minden tevékenységgel, elme-tevékenységgel is, nem kell törekednünk semmire, mert a törekvés is egy mentális forma, és csak a minden formától való megszabadulás hozhatja magával a felismerést, hogy az Örök Forma-nélkülivel vagyunk azonosak. A felszabadulás állapotát nem kell ’elérnünk’, mert már most, itt, ebben a pillanatban is felszabadultak vagyunk, semmi más „dolgunk” nincs, mint, hogy ezt felismerjük! Erre pedig mindig csak a jelen pillanat ad lehetőséget (nem pedig egy jövőbeli időpontban fog ’bekövetkezni’)!
Ez a tanítás ugyanakkor nem áll ellentétben a Kriya jógáéval, azzal, hogy mindennapi cselekedeteinkben valósítsuk meg a legmagasabb tudatosságot, hanem éppen hogy lényegileg azonos vele. A felszabadulás, a felismerés (megvilágosodás) után ugyanis a földi élet, a cselekedetek és minden ezzel kapcsolatos történés magától „megy tovább” a maga útján, a Legfelsőbb Tudat irányítása alá kerül, az ember Onnan él, cselekszik tovább, csak most már a hozzáállása, azonosulása más, mint előtte.
Ez a tanítás és az a szellemi „csoport”, akik ezt követik, számomra nagyon sokat adott, úgy érzem, ez az esszenciája mindannak, amit eddig tanultam, és ezzel tulajdonképpen visszajutottam oda, ahonnan gyerekkoromban elindultam.
