Shri Yantra

Shri Yantra
Shri Yantra

2012. december 26., szerda

Karácsonyra




Idén karácsonyra az alábbi feljegyzésemmel szeretném megajándékozni mindazokat, akik olyan kedvesek és idelátogatnak!

Ma megint beléptem egy rövid időre Abba, ami egyedül Létező. Nem akartam semmi mást, csak kiterjedni Abban. A "ki vagyok én?" kérdéssel próbálkoztam. Az a válasz jött: "Vagyok, aki Vagyok." Ezt én azután így formáltam át a magam képére: "Vagyok, aki Van". Vagyis vagyok az Egyetlen Valódi Létező, a Minden.
Nekem ez a megfogalmazás segített. Továbblökött egy olyan állapot felé, amelyben már nem gondolatok jöttek, hanem képek, fények. A harmadik szem aktiválódott, én lettem a Látó. Aki látja, hogy csak Egyetlen Valódi Létező Van. A Látó és a Látott egy. Képek villantak fel előttem, amelyek a Föld összes fenséges szépségét megjelenítették: hegyek, nagy távlatok, a levegő tág terei tengerpartok fölött, hatalmas erdők, földrészek... Mindezt egyszerre láttam és éreztem.
A képekből kibontakozott két csodaszép, fényes, hófehér bika, a hátukon a szivárvány minden színében szikrázó fény-, vagy drágakő-takaró. A kisfiunk irányított bennünket - engem és Andrást - oda egy-egy bikához, hogy felüljünk rájuk. Mindannyian fényes hófehér ruhában voltunk (emlékszem a fényes, szűk nadrágszáramra) és a bikák által húzott lapos alkotmány is hófehér volt. A fiunk és még néhány kis lélek hátul felhelyezkedett a hintóra, és lendületesen elindult a diadalmenethez hasonló fogat! Mi vezettük, a bikákon ülve! Gyorsan siklott el az alkonyodó tájban, a hó fényesen porzott utána. Felszálltunk és egy végeláthatatlan utazás vette kezdetét a kékes űrben... Ez a folyamatos, gyors előretörés az űrben még most is tart. Ez mindig Van. Mindig Ez van. A ködök és a csillagok között...


(2011. január 13.)

2012. október 30., kedd

Isten tenyerén

Ma reggel - felébredés után, még az ágyban fekve - megint megéltem azt a bizonyos érzést: olyan, mintha Isten tenyerén feküdnék. Meleg biztonságban, egy fészekben, úgy, mint gyerekkoromban a mama karjaiban.
A tenyerén hordoz, felemel, őriz. Vigyáz rám, ránk! Ilyenkor csak mozdulatlanul fekszem, és egy erős energia árad rám, mely felemel és biztonságban megtart.
Ráadásul az idő minősége megváltozásának köszönhetően (idő "felgyorsulása", "kvantumosodás") ma már egyszerre mindkét oldalról megélhetem ezt a tapasztalatot: én lehetek az, aki biztonságban, mozdulatlanul ott fekszik, akit ölelnek, és az is, aki a tenyerén hordoz, aki ölel. Azonosulhatok mindkettővel, hiszen mindkettő én vagyok!


"A régi ember a gyermeket Isten áldásának tekintette, s hitében a kisgyermek Isten tenyerén él; általa, vele a teremtő és igazító törvény mutatja meg magát. Tudta, hogy az anyaöl óvása, az öntudatlanul átélt minden-szeretet, amelyben a dolgok egysége honol, a termő televény sötétség csöndje a születésben lármás világosságra vált, s a megszületett gyermek, a „csillagocska” fáradhatatlanul keresi majd az elveszett paradicsomot, a biztonságot adó „kinti” Rendet, amelyről ott „bent” mindent megtudott. Kint a fényben, a tagolt világban a kisgyermek kérdez – és nemcsak szóval – szemével, s teste-lelke minden moccanásával; kérdéseiben bölcsesség világít. Korai rajzaiban képpel, mesével tudatja, hogy a Teremtő miféle világot ígért neki, miféleképpen lehet része, részese annak, s mi végre született különvalónak."

Forrás: Molnár V. József - Isten tenyerén - A gyermekrajzok üzenete
http://www.kincseslada.hu/magyarsag/content.php?article.218


2012. október 17., szerda

Vitéz Igmándy-Hegyessy Géza emlékére

2012. október 12-én Szigetvárra voltunk hivatalosak egy konferenciára, melyet családunk egyik felmenője, Vitéz Igmándy-Hegyessy Géza születésének 130. évfordulója alkalmából rendeztek a Szigetvári Városi Könyvtárban. A konferencián jeles történészek, hadtörténészek és családfánk kutatója, Rochi Ernő tartottak érdekes előadásokat Géza bácsiról, történelmi eseményekben betöltött szerepéről.
Különleges érzés volt ott lenni, a Hegyessy család tagjának lenni, képviselni bennünket egy olyan alkalmon, ahol mindenki azért van ott, hogy Géza bácsiról megemlékezzen, róla többet megtudjon!
A szervezők kedvessége, figyelmessége körülvett bennünket, budapesti rokonokat, megható volt számunkra az egész ünnepség!

Géza bácsit még szerencsére személyesen ismerhettem, fiatal lány koromban többször találkoztam vele, amikor telente felutazott remete-szerű elzártságából a Szigetvár melletti Domolos-pusztáról, hogy a leghidegebb téli heteket Budapesten töltse. Rendkívüli öregember volt, hihetetlen méltósággal, tartással, humorral, keménységgel megáldva. Néhányszor jártunk is nála a domolosi házban, a régi Hegyessy-kúriában, ahol akkor már csupán kegyelemből lakhatott, az állam által megtűrt "vendég" volt saját házában, haláláig, ami 98 éves korában következett be! Elképzelhetetlenül szerény körülmények között élte utolsó évtizedeit, a Horthy-rendszer egykori tisztjeként, a kormányzó testőrségének parancsnokaként nyugdíjat nem kapott - ismerős történet sokak számára...

Sokan segítették viszont a környékbeliek közül, mivel akivel csak élete során találkozott, azokat mind megnyerte egyenes jellemével, humorával, mindenki szerette-tisztelte!
A konferencián többen jelen voltak, akik személyesen még ifjú- vagy gyerekkorukból emlékeztek rá, amint Domolos-pusztáról a csézáján (valószínűleg egy kölcsön lóval), hátán a hátizsákjával behajtott Szigetvárra, hogy elintézze bevásárlásait, ügyeit. Ilyenkor mindig felvette kocsijára az úton járó gyerekeket, időseket, asszonyokat! Az áruházvezető, aki mindig adott neki valamilyen élelmiszert, amikor csak betért a városba..., vagy a cipész fia, akinek édesapja javítgatta Géza bácsi bakancsát - "el sem lehet képzelni, milyen állapotban volt!"..., vagy a Várbarát Kör egykori elnöke, akinek családja minden héten egy vekni kenyeret adott Géza bácsinak és feleségének, Elli néninek, aki akkor még élt - "amelyet azután egész héten takarékosan fogyasztottak el" - sok-sok személyes, kedves, szomorú emléket osztottak meg velünk a jelenlévők.

Egy azonban bizonyos: mindenki nagyra tartotta az idős embert, az igazi vitézt, aki 1946-tól (a német fogságból való szabadulásától) 1980-ig, a haláláig, 34 évig élt a szocialista rendszer által mérhetetlen szegénységbe taszítva, zokszó nélkül, az utolsó percig méltósággal viselve sorsát.

Az egykori háza ma állami tulajdon, a város szépen felújíttatta. A háztól nem messze álló kápolna, Géza bácsi és felesége, valamint felmenőinek nyugvóhelye, a Hegyessy-fiúk (unokatestvérem fiainak) öröksége, akik azt idén szépen felújíttatták!

Bővebben a konferenciáról, Igmándy-Hegyessy Gézáról, valamint a ház és a kápolna mai állapotáról: lásd itt.






2012. június 30., szombat

2012. június 15., péntek

Erőt adó kérdések





Már régóta érzem, hogy valami gond van azzal a módszerrel, amikor úgy akarunk célokat elérni, hogy kitűzögetjük őket a tükörre, a fürdőszobába, az íróasztalunkra, sőt, falitáblát készítünk belőlük (valószínűleg ezért is nem sikerült még rávennem magam ezekre! :))
Valami van ebben..., de valahogy mégis kevés...
Sok minden eszembe jutott ezzel kapcsolatban, hogy pl. talán jó lenne, ha ismernénk a valódi saját akaratunkat..., vagy hogy talán üdvös lenne megtanulni a lemondás képességét olykor, hogy megtapasztalhassuk annak erejét is..., vagy hogy igazán boldog mindig akkor vagyok, ha sikerül "belesimulnom" az univerzum áramlásába, "akaratába", és talán inkább arra kéne módszereket találni, hogy ezzel hogyan hangolódhatnánk össze..., stb. stb.

Most itt van egy cikk, amely alátámasztja fenti kételyeimet, és még egy jó megoldást is kínál.
Köszönet érte Komáromi Miklósnak, akin keresztül eljutott hozzám, és Várszegi Rékának, aki megfogalmazta a Tudatosság Akadémia honlapján:


"Az önfejlesztés és a Tudatos Teremtés gyakorlatában gyakran tanácsolják, hogy vágyainkat fogalmazzuk meg jelen idejű kijelentő mondat formájában és ezeket mondogassuk. Ezek az un. pozitív megerősítések vagy affirmációk.
A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ezek hatásfoka sok esetben meglehetősen alacsony, sőt az is előfordulhat, hogy pontosan az ellenkezőjét eredményezik annak, amit el szeretnénk érni.
Ennek oka, hogy a tudatunk ellenáll, hisz tudja, hogy amit állítunk nem igaz. Hiába mondogatjuk, hogy „Gazdag vagyok”, amikor hegyekben állnak a kifizetetlen számlák, és hiába állítjuk,hogy „Karcsú vagyok” ha szemmel láthatóan lóg a pocakunk. Ráadásul mivel olyan nagy az elérni kívánt állapot és a jelenlegi helyzetünk közötti szakadék, figyelmünk sokszor akaratlanul is jobban odafordul a megszüntetni akart állapot felé. Sikertelenség esetén sokszor azzal vádoljuk magunkat, hogy csekély a hitünk és úgy gondoljuk „ jobban kell akarni”, hogy sikereket érjünk el. Elnyomjuk negatív érzéseinket, görcsösen akarunk „pozitívak” lenni. Az elnyomott érzések rengeteg energiát kötnek le, és ugye életünkben az jelenik meg, amire nagy energiát áldozunk....

Ennek a problémának a kiküszöbölésére használd az erőt adó kérdéseket!
Miben jobb egy kérdés, mint egy állítás?

- olyan megoldásokat is észrevehetsz általuk, melyekre azelőtt nem is gondoltál
- cselekvésre ösztönöznek, szemben a „statikus” állításokkal
- a kérdések nem ütköznek tudatos vagy tudatalatti ellenállásba
- ha felteszünk egy kérdést, elménk automatikusan elkezdi keresni rá a választ, tehát
- arra irányítjuk a teremtő energiát, amit szeretnénk, és nem arra, amit nem szeretnénk

Példák:
Ahelyett, hogy próbálnád meggyőzni magadat: Elfogadom és szeretem önmagam! Helyette: Miért szerethetem és fogadhatom el önmagam? Hogyan tudnám jobban szeretni és elfogadni önmagam? Milyen érzés lenne, ha tökéletesen szeretném és elfogadnám önmagam?
Gazdag vagyok! Helyette: Miért vagyok gazdag? Hogyan érezhetem magam gazdagnak? Minek vagyok bővében? Mit tudok ma adni (mosolyt, kedvességet)? Milyen érzés lenne gazdagnak lenni?
Békés és boldog vagyok! Helyette: Miért vagyok békés és boldog? Mitől lehetnék most békés és boldog érzéseim? Mi tenne most békéssé és boldoggá? Milyen érzés békésnek és boldognak lenni?
Elfogadom a testem! Helyett: Miért tudom szeretni és elfogadni a testem? Miért élvezem annyira mostanában a testem? Mitől vagyok vonzó és elragadó? Milyen érzés elragadónak és gyönyörűnek lenni? Milyen erzes lenne, ha tökeletesen elfogadnam a testem?

Érzed mennyivel felszabadítóbb érzés kérdésekkel dolgozni, mint állításokkal?
Figyelem!!  Ennek a módszernek a megfordítását – nevezhetjük „erőtlenséget adó kérdéseknek is”- szinte nap mint nap mindenki használja!!

Pl:
Csak tudnám miért vagyok ilyen hülye?
Miért csinálok mindig ostobaságokat?
Miért vagyok ilyen béna?

Miért nem sikerül soha semmi?
Miért nincs pénzem?
Miért nincs egy normális párkapcsolatom? Stb.
...És ismétlem: ha felteszünk egy kérdést, elménk automatikusan elkezdi keresni rá a választ... ugye nem kell részleteznem a következményeket...?------"

Forrás: http://www.tudatossagakademia.hu/cikkek/gyakorlatok/erot-ado-kerdesek.html


2012. június 14., csütörtök

Hogyan lehetnénk boldogabbak?

Igen. Ez olyasmi, mint amikor a reggelt egy felajánlással kezdjük. Felajánljuk az egész napunkat, minden cselekedetünket és ezeknek valamennyi gyümölcsét egy szabadon választott felsőbb hatalomnak, Istennek, vagy az Ő egy bizonyos "arcának", például a Teremtés minden jelensége hátterében létező univerzális Rend, az Isteni Bölcsesség, az Értelem Nagy Kozmikus Erejének... Fantasztikus az a pozitív erő, energia, ami eláraszt, amikor hálával és örömmel gondolok arra, micsoda adomány, hogy ez az erő létezik számunkra az Univerzumban! És amikor lemondok az egóból fakadó "akarásról", cselekedetekről! Így belesímulok az Univerzum történésének folyamába, rezgésébe, áramlásába, amivel rezonanciába kerülni hatalmas boldogságérzettel jár...



"Reggel, mielőtt kinyitjuk a szemünket, állítsuk be az agyunkat arra, hogy ma egész nap jó dolgok történnek majd velünk. Mondjuk végig magunkban ezt a rövid szöveget: „Jó reggelt kívánok magamnak és mindazoknak, akiket szeretek, és akikkel ma csak találkozni fogok. Odavezetek egy fénysugarat a lábujjaimhoz, végigvezetem az egész testemen, és mosolyog minden pici sejtem, örül a mai napnak. Ma valami jó történik!” Próbáljuk ki – és tényleg valami jó fog történni! A saját egyetemi hallgatóimmal is csináltam ilyen kísérletet, igen meggyőző végeredménnyel. A gondolat, a tudat hatalma valóban teremt. Ha meg akarjuk találni ennek az összefüggéseit a modern kvantumfizikában, akkor egész nyugodtan menjünk utána, mert megtaláljuk. A szemünk persze mindent magába fogad, és viszi hátra a tarkólebenybe az információt – de ha az agyunk azt az üzenetet kapta, hogy ma jó dolgok történnek majd, akkor csak jókat keres. Meg van ígérve, te üzented meg – hol van az a jó? És egyszer csak valóban észrevesszük az apró, örömteli dolgokat! Egyszerűen kinyílik bennünk a pozitív érzelem, jobb lesz az energia-háztartásunk. Ezt mindenki kipróbálhatja saját kísérlet keretében is. Egy hétig minden reggel tegyük be a teremtő tudatunkba, hogy ma valami jó történik, közben figyeljük a közérzetünket, a lelkiállapotunkat, a velünk történt eseményekről pedig írjunk naplót - és rá fogunk jönni, hogy ez így igaz. Ha nem hiszünk másnak, higgyünk önmagunknak, a saját tapasztalatainknak!"


Prof. Dr. Bagdy Emőke: Hogyan lehetnénk boldogabbak?


Forrás: Nyitott Akadémia Facebook-oldala

2012. május 31., csütörtök

A jóga egy csoda!


Ez a jóga egy csoda! Megcsinálok néhány mozdulatot, komolyan odafigyelve rá, és azon nyomban megváltozik a belső állapotom, közérzetem, kedélyem!
Áramolni kezdenek bennem az energiák, érzem az életet!
Főként, ha a gyakorlatokat a csodásan virágzó "jázminfal" előtt végzem a kertben!
Persze ehhez nyilván az is hozzá tartozik, hogy előtte a napomat és cselekedeteimet felajánlottam Matanginak, az isteni bölcsesség, az univerzális rend nagy kozmikus erejének.
A jóga tényleg egy csoda!
Az élet egy csoda!

Uttytha Ardha Dhanurasana

Shutarmurgasana





2012. május 30., szerda

Andris 9. szülinapja a Sas-hegyen


Áprilisban a Sas-hegyen ünnepeltük Andris 9. születésnapját! Igazán klassz buli volt! A gyerekek mérhetetlenül élvezték a hatalmas teret, és a sok felfedezni valót!

A szülők az asztal körül


"Buborékhúzás" - az ünnepelt "húzza", ki kapja el?

Sünit találtak!

Persze mindenki látni akarja a szerencsétlen párát!

A süni

A süni biztonságba helyeztetik!

Aztán elkezdődött az erődítmény-építés!

Fantasztikus volt látni, hogyan dolgoznak össze spontán módon a fiúk!

Aztán a lányok is bekapcsolódtak!

A téglahordó lányok!

Pillanatok alatt növekedett a fal!

Érdemes megnézni, hogy teljesen maguktól, önálló, spontán összmunka révén a gyerekek milyen formájú építményt húztak fel! Igazi ősi alakú ház!

Ajaj, kidőlt a fal!

Nem baj! Ott lesz az ajtó!

Az "ajtófélfák" kialakítása

2012. május 13., vasárnap

"Gondolkodj és gazdagodj" - gondolatok könyv olvasás közben


Napoleon Hill azt írja „Gondolkodj és gazdagodj!” c, könyve előszavában:

„Ennek a kötetnek minden fejezetében megemlítek egy pénzcsináló titkot. Ez a titok egész vagyonokat hozott több mint 500 kiemelkedően gazdag ember számára, akinek a pályáját hosszú éveken át tanulmányoztam.”

„Ezt a titkot legalább százszor említem ebben a könyvben. Nem neveztem a nevén, mert tapasztalataim szerint sikeresebben működik, ha csak felfedjük és láthatóvá tesszük mindazoknak, akik készen állnak rá, keresik, és megtalálják. Ezért mondta el nekem is olyan halkan Carnegie úr, anélkül, hogy nevén nevezte volna a titkot.
Ha készen állsz a gyakorlati alkalmazásra, legalább egyszer minden fejezetben fel fogod ismerni a titkot. Jó lenne, ha megmondhatnám neked, honnan fogod tudni, hogy készen állsz rá, csakhogy ez sokat venne el abból a haszonból, amelyben akkor részesülsz, ha önmagad teszed meg ezt a felfedezést.”

„Sajátos tulajdonsága ennek a titoknak, hogy aki megszerzi és alkalmazza, úgy érzi, mintha egyenesen sodródna a siker felé, különösebb erőfeszítés nélkül, és soha többé nem adja meg magát a kudarcnak!”

„Olvasás közben az említett titok valamelyik oldalra fel fog ugrani, és büszkén kihúzza magát előtted – ha felkészültél rá! Fel fogod ismerni, ha megjelenik. Akár az első, akár az utolsó fejezetben kapod meg a jelet, állj meg egy pillanatra és emeld magasra poharadat megvilágosodásod tiszteletére.”

Pongor-Juhász Attila, a könyv magyar kiadója pedig arról ír saját előszavában, mennyire magával ragadta s megtermékenyítette a „Gondolkodj és gazdagodj!” olvasása, melyet alig tudott letenni egy repülőútja során, s azonnal telejegyzetelte azt gondolataival és ötleteivel. Amikor pedig hazaért, rögtön megfogalmazta magának saját küldetését, életfeladatát, és a sikerhez szükséges középtávú célját.

Én még csak a könyv 9. oldalán tartottam, amikor azt vettem észre, hogy kezdenek összeállni a fejemben bizonyos mozaikkockák, emlékek, szándékok, régen gondolt gondolatok, régóta tudott igazságok, és egykori vágyak. Egyszerűen „elém ugrottak” valahonnan a múltamból, és le kellett jegyeznem őket, hogy lássam, mire jutok velük, mire akarnak rávezetni! Milyen kép áll össze belőlük! Lassacskán megfogalmazódott bennem: hogyan is kerültem én arra a fordítói pályára, ahol most vagyok? mit is akartam én ezzel? hol is állok most? Milyen vágyak, célok fogalmazódtak meg bennem később ezzel kapcsolatban? és milyen eszközöket is kaptam teljesen váratlanul a kezembe, melyeket – ha felismerek –, úgy élhetem életfeladatomat, úgy valósíthatom meg céljaimat, álmaimat, hogy ez a siker mellett még anyagi biztonságot, gazdagságot is hozhat számomra!

1.      A vágyról (feljegyzés 1984-ből):

„Az Egyetlen, amik a Legszebb: a Vágy, … és az ebből születő alkotó szenvedély. Ami beteljesült, … az is csodálatos lehet, ezt nem tagadom, de az már mindig csak múlt, emlék. Nem segíthet élni.
A Vágy, a Beteljesületlenség mindig a jelen és a jövő.
Amíg valaki képes rá, addig él. Ez visz előre mindent és mindenkit a világon. Mert amire azt mondod, beteljesült, annak a fontosságáról abban a pillanatban kiderül, hogy hamis és hamis volt kezdettől fogva. Így tehát jön a következő út, amiről aztán megint kiderül, hogy hamis, és ez így megy, míg el nem jön a halál.
Aki megtalálja saját halálát, az érezheti, tudhatja csak, hogy megérkezett, hogy ez az egyetlen, ami után már nem jöhet a felismerés: hamis.
És az összes próbálkozás, útkeresés egésze adja azt az egy nagy, természetszerűleg megfelelő és egyetlen lehetséges utat, aminek a megoldása, beteljesülése a halál. És ezeknek az egyéni, egyetlen utaknak az összessége jelenti a Földön az Életet, a Létet, …
Ezért hát az életben az egyetlen, ami a legszebb és a leggyötrelmesebb: a vágy, … és az ebből születő alkotó szenvedély….”

„(kiegészítés ehhez 1986-ból: De a Vágy, … tárgya nagyon sokféle lehet és egyre finomodik, elmélyül az idővel, csakúgy, mint a fogalom maga. Itt elsősorban azonban a nagy, elementáris Vágyról van szó: a Vágyról, amellyel az ember a helyét, otthonát keresi a Világegyetemben, amely az egyre világosodó megismerés felé hajtja élete folyamán. Másfajta hajtóerők is lépnek aztán melléje, amelyek az embert továbbvezetik útján. Gondolom, a felelősségérzet és a szeretet az, amelyek magukba olvasztva szülőjüket, a vágyat, oly hajthatatlanná válva kényszerítik az embert a Valóság kutatására és a Tudás közlésére, átadására…)”

 Csak akkor tudok elérni, megcsinálni valamit, ha nagyon erősen vágyom rá, ha csillapíthatatlan vágyat alakítok ki iránta magamban és ez motivál (ld. „Én
történetem”)

A fizikai vágy a jóga révén magasabb rendű célokká transzformálható, szublimálható.

2.      Gazdagság, gazdagságérzés

A mérhetetlen gazdagság érzése („kincs-érzés”) – fiatalkori fürdés a Balatonban: a napfény csillogása a fodrozódó hullámokon – mintha fényben fürödtem volna. Az a nagyon konkrét érzésem, inkább meggyőződésem volt, hogy ez a csillogás, ez a fény a lehető legnagyobb gazdagság, és ez az enyém (és bárkié lehet, aki ezt megérti!)

Mérhetetlen gazdagságérzés később, az alvó gyermekem mellett.

És ugyancsak gazdagság-érzés az elődeimre, felmenőimre gondolva, megérezve a bennem, tőlem hozzájuk, feléjük visszavezető titkos szálat, ami által az összes tudásuk, törekvésük, hajtóerejük bennem van – a családi hagyomány ereje. (És ennek konkrét fizikai manifesztálódása a régi családi, Sas-hegyi „birtokban”, amelynek „visszahódításán”, termékennyé tételén dolgozunk évek óta!)

Miután volt már tapasztalatom, „élményem” a halállal kapcsolatban, és mivel többször megéltem már a világ, a természet jelenségeit, az élőlényeket, embereket egységbe fogó csodálatos áramlás létezését, ezért tudom, hogy a gazdagság, bőség fogalma nem korlátozódhat csupán az anyagi gazdagságra, a pénzre.
Életünk végén a halálba nem viszünk semmit magunkkal azokból az anyagi javakból, amelyeket addig felhalmoztunk. Még a ruháinkat sem, teljesen meztelenül lépünk át…
Csak azt visszük magunkkal, ami életünk során nyomot hagyott a lelkünkben.
Azokat a tudati változásokat, fejlődést, amelyeket életünk során, életfeladatunk teljesítése közben önmagunkban sikerült elérnünk. Ez a legfőbb kincsünk, a lehető legnagyobb gazdagságunk, ezért elsősorban erre érdemes törekednünk. Minden egyéb törekvésünk, vágyunk hátterében ezeknek kell állnia!
Ezek a tudati változások, fejlődések mindazonáltal ugyanabba az irányba mutatnak – a határtalan boldogság-, szabadság-, felszabadultság-érzés, s ezáltal a lehető legnagyobb lelki gazdagságélmény felé – amelyet már életünkben bármikor megtapasztalhatunk, amikor például meditáció vagy kontempláció révén elmerülünk a bennünket körülvevő jelenségekben, a csendben, illetve ráhangolódunk az univerzum mindenre kiterjedő csodálatos rezgésére!

Gazdagságérzést okoz nekem mostanában – így az életem közepe táján – ezen kívül az is, ha a magamban eddig felhalmozott tudásra, tapasztalatra, gondolati, tudati eredményekre gondolok. Nagyon jó érzés, hogy az ember már nem bizonytalankodik, mint fiatal korában, ismeri önnön értékeit, tudja, hogy amit önmagában eddig összegyűjtött, az komoly lelki-szellemi értéket képvisel. A középkornak megvan ez az előnye a fiatalsággal szemben, és ez nagy önbizalmat is ad.

3.      Életfeladat megérzése:

Mielőtt egyetemre mentem, fönt az emeleti szobában, Szemesen, egy délután, a lemenő nap fényében: rájöttem, hogy nekem a nyelvvel van dolgom. … Nem (mégsem) képző- vagy iparművészeti területen kell tevékenykednem: a nyelv médiuma az, ami magával ragad, inspirál, egészen mélyen, a filozófiai gyökeréig szenvedélyesen érdekel és át tudom azt érezni!
A nyelv, mint közvetítő, legelső értelmében az istenek és emberek között, vagyis – a szavak közt, a sorok mögött rejlő kimondatlant, kimondhatatlant is beleértve – az Univerzum rejtélyének, nagy igazságainak, törvényeinek közvetítője az emberek felé. Ebben a közvetítésben szeretnék én részt venni, ezt segíteni, képességeimet ennek szolgálatába állítani, ill. kifejleszteni azokat, és ebben a tevékenységben kiteljesedni.
Akkor leginkább a nyelv költői tulajdonsága kötötte le figyelmemet, amellyel az képes a konkrét, informatív funkcióján túli, titokzatos, rejtélyes igazságok átadására is, nem pusztán a racionális gondolatok megosztására.
Később a különböző nyelvek közötti fordítás került érdeklődésem középpontjába: a fordító végső soron a költőhöz hasonlóan hermészi örökséget hordoz: a megértést igyekszik elősegíteni ember és ember, ill. ember és Univerzum között.
A nyelv, a szó, mint logosz, mint az értelem – főként isteni értelem – hordozója, közvetítője, illetve a hermeneutika, a megértés, értelmezés tudománya – ez volt a következő állomás, melyet tanulmányoztam s melyet első fordításaimmal is körüljártam.

Mivel 14 éves koromtól kezdve naplót vezettem, melybe elsősorban nem a mindennapok eseményeit, hanem gondolataimat, érzéseimet írtam le, amelyek foglalkoztattak, hamar rászoktam, hogy az Élet bennem (is) felmerülő nagy kérdéseit írás közben oldjam meg, „tegyem tisztába” a magam számára. Eközben sok tapasztalatot szereztem, több fázison mentem keresztül.
A legjelentősebb hozadéka ennek a gyakorlatnak az volt, hogy rájöttem, hogyan is működik az, amikor a dolgok bennem írás közben megoldódnak. Amikor nagyon foglalkoztatott egy kérdés, és azt leírtam, valamint elkezdtem leírni az ezzel kapcsolatos gondolataimat is, akkor egy idő után furcsa dolgot tapasztaltam: mintha a szavak, mondatok csak úgy maguktól folytak volna a tollamból, nem is kellett előre kigondolnom, mit fogok írni. A sorok – és ezzel a válaszok – szinte maguktól formálódtak a papíron. Amikor így tudtam írni, olyankor ment a legjobban az írás, olyankor lett hibátlan, kerek, egész, stílusos és egyben felszabadító! Ezt a tapasztalatot később egyszer valahogy így fogalmaztam meg önmagamnak – még ma is szinte kívülről tudom: „amikor elkezdek írni, valahonnan egy tértelen térből titokzatos áramok érkeznek hozzám, átsuhannak a küszöbön, belém áramlanak, és szavakká változnak bennem, amelyeket leírok…”

- a nyelv – de talán nem csak a nyelv – csodája!

Későbbi éveimben pedig, már a jóga útját járva, valahogy így fogalmaztam meg életfeladatomat:

„ Olyan tudatszinten élni, melyben folyamatosan, mindenben, a hétköznapi életben is megélem a szentséget, a Teremtő és Teremtés legmagasabb rendű rejtélyességét. Folyamatosan fenntartsam önmagam spirituális tápláltságát – az Univerzum, az Isteni felől, ráhagyatkozással, önátadással a Nagy Egész felé, amelyből intuícióval szerzem meg az Univerzum működésére vonatkozó tudást, befogadó módon.
Mindez lehetővé teszi, hogy jó ötleteim, gondolataim legyenek, kezdeményezőképességem, önálló gondolkodásom fejlődjön, s gondolataimat meggyőző erővel át tudjam adni másoknak is. A spirituális tápláltságból kreativitás, teremtő-, alkotóerő fakad, amellyel másokat is „táplálok”, s mindennek médiuma a szó, az írás, a fordítás, valamilyen módon a nyelv lesz. Megtalálom a megfelelő szavakat az átéltek, megtapasztaltak kifejezésére, úgy, hogy a köztük feltáruló „üres” – de mérhetetlenül telített térből (is) titokzatos erővel áramoljon az inspiráció!”

 - ezt érzem valódi gazdagságnak!

Néhány évvel ezelőtt – talán mindeme előzményeknek is köszönhetően – fejembe vettem, hogy lefordítom és valamilyen módon megjelentetem Myla és Jon Kabat-Zinn „Everyday
blessings” (németül: „Mit Kindern wachsen, Die Praxis der Achtsamkeit in der Familie”) c. könyvét, amely végre megoldást kínált az engem már évek óta foglalkoztató kérdésre: hogyan egyeztessem össze spirituális érdeklődésemet, a spirituális gyakorlatot a családdal, a gyermekneveléssel, a mindennapi élettel?
Amint elkezdtem ezzel a tervvel és megvalósításával foglalkozni, egymás után találtam rá azokra a könyvekre, amelyekkel kapcsolatban úgy éreztem, ezeket minden magyarnak is el kéne olvasnia, legalábbis lehetővé kellene tenni számukra!
Így tehát már nekem is van egy kisebb listám azokról a könyvekről, amelyeket le szeretnék fordítani, ill. ki szeretnék adni. Nagy dolog volt számomra eljutni odáig, hogy egyértelművé vált: mostantól kezdve én akarom meghatározni, milyen könyveket fordítok, és nem akarom az időmet és energiámat – pusztán pénzkereseti okokból – olyan szövegek fordítására pazarolni, amelyek egyáltalán nem érdekelnek, amelyekkel nem tudok azonosulni. Közvetítői energiám sokkal hatékonyabban hasznosul, ha én magam irányítok!

Kb. egy évre rá találkoztam egy olyan – az eddigiektől eltérő – munkalehetőséggel, amellyel – amellett, hogy egyrészt nagyon kellemesen, otthonról kávézgatva végezhető, másrészt pedig egy sor olyan új dolgot (pl. honlap- ill. blogszerkesztést) tanultam meg általa, amelyek technikailag is segítik fenti céljaim elérését – néhány év alatt akkora jövedelemre tudok szert tenni, amely lehetővé teszi, hogy kezembe vegyem fordítói-kiadói céljaim megvalósítását is!
Ez tehát a célom ezzel a ganoderma kávés üzlettel: szabadságot nyerni anyagilag ahhoz, hogy úgy folytathassam közvetítői, fordítói tevékenységemet, ahogy én akarom, ahogy jónak látom!


Faültetés a Balatonszemesi Fürdőegyesülettel

Tegnap fákat ültettünk a Fürdőegyesület szervezésében és finanszírozásával!
A pénz a "Futás a fákért" akció során gyűlt össze az itt nyaralók adakozásából.
Gyerekek-felnőttek, férfiak-nők lelkesen dolgoztak. A Szemesért Kft. segített a szállításban, locsolásban.
A Vigadóval szemben a téren szép kis liget keletkezett!

A férfiak dolgoznak!

Folyik a betemetés

A gyerekek is nagyon lelkesek voltak!

Anyák és fiúk...

Apák és fiúk...

Locsolás

Közös munka

Dréncső is került a fák gyökeréhez




2012. április 27., péntek

Hogyan hangolódj össze Isteni Éneddel?

Az 5. Abraham-Hicks videó arról szól, miért fontos az - mégpedig minden pillanatban -, hogyan érezzük magunkat! Ez ad csalhatatlan jelzést arról, vajon összhangban vagyunk-e Felsőbb Önmagunkkal, Isteni Énünkkel, Önvalónkkal. Önmagunkkal kapcsolatos érzéseink csalhatatlan útjelzőként szolgálnak a céljainkhoz vezető úton.




2012. április 26., csütörtök

Hogyan erősítheted a jóba vetett hitedet ha negatív körülmények vesznek körül?


Abraham a vágyról, és arról, hogyan kerüljünk vele összhangba. A lényeg, hogy megtanuljuk, nem maga a megvalósulás okozza a legnagyobb örömöt, hanem maga az 'együtt rezgés' a vágyunkkal! Annak felfogása, hogy már ez is valóság, anélkül, hogy maga a vágyunk tárgya fizikailag manifesztálódott volna!

2012. április 25., szerda

Lehet-e pénzhez jutni cselekvés nélkül?

És a harmadik Abraham-videó arról, hogyan üljünk nyugodtan a díványon és csak fókuszáljunk és teremtsünk! A viccet félretéve: hogy megértsük: első az inspiráció, a vonzás, a vágy, az erre való fókuszálás (bár én jobban szeretem a "figyelem", vagy "éber figyelem" kifejezést), és az efölött érzett öröm! A fizikai cselekvés meg ezután már jön magától!

2012. április 24., kedd

Mi a Te szereped és mi a Vonzás Törvényének szerepe a teremtőfolyamatban?

Kedd: Itt a második Abraham-Hicks videó arról, hogyan illeszkedjünk be a Forrásenergiába, hogyan adjuk át magunkat neki, miközben célunkra fókuszálunk, örömmel élvezve, ahogyan megvalósulás felé haladnak álmaink, terveink!


2012. április 23., hétfő

Tudatos teremtés a Vonzás Törvénye segítségével

Ezen a héten egyik kedvenc blogom, a http://networkmarketing-pro.blogspot.com egy különleges sorozatot bocsát útjára! Minden nap megnézhető egy videó Abraham-Hicks-éktől! Ide is felrakom, mert nagyon tanulságos! Az első nap, hétfőn a tudatos teremtésről volt szó, amiről mostanában annyit beszélnek, hogy "tele van vele a padlás". Én még ilyen világosan és érthetően, ugyanakkor mélyen és szinte költőien "sűrű" szöveg segítségével sosem hallottam erről beszélni!


 

2012. április 14., szombat

És a saját tulipánfánk!


Most még talán nem olyan látványos, de reméljük, szép nagyra nő! A hátsó, frissen elültetett fa az!

Liriodendron tulipifera



A háttérben a szomszéd ház!




2012. március 27., kedd

Üzenet Gangaji-tól



Gangaji



The essential teaching of this lineage from Papaji and Ramana is of Silence.
Silence that is before any story, during any story, and after all stories are over.
That silent awareness is your nature. It is always present. It is always fulfilled in itself. It is by its nature awake, conscious and free.
As a human being you have the capacity to reflect on what is the source of your attention, what gives your attention its capacity to attend. 
That source is the limitless sky of spacious, silent awareness.
At any time in your life, you have full permission to simply be silent, to simply be still...to stop.


2012. február 28., kedd

Itt és most - mind egyek vagyunk!

Csodálatos videóra hívta fel a figyelmemet barátnőm, melyet most én is megosztok itt, ezeken az oldalakon, melyek nekem oly fontosak: