Shri Yantra

Shri Yantra
Shri Yantra

2014. január 11., szombat

Ki vagy valójában? Who Are You... Really?

Gangaji csodálatos szavai...

Lisa satsang-ja után - bejegyzés a társaknak

Kedves Mindenki!

Csodálatos volt hallgatni Benneteket… Nem kapcsolódtam be most a beszélgetésbe, mert olyan hosszú lett volna megfogalmazni mindazt, amit érzek, ami történt…
Lisa kérdésére, hogy mit tapasztaltunk, mit éltünk meg az októberi találkozás óta, mégis szeretném röviden elmondani… mert úgy érzem, itt az ideje a megnyilvánulásnak, a cselekvésnek… - most, amikor érezzük, hogy már nem is mi cselekszünk… J

A Lisával való találkozás egyike volt a legnagyobb és legfontosabb élményeknek, amik életem során értek.
El kell mondanom, hogy 2013. október 15-én elértem földi időm 50. életévét, és előzőleg igen sokat gondolkodtam, hogy ez az évforduló vajon mit fog hozni, mit is ’kell’ hoznia számomra. Előzőleg az ember mindig valami Nagy-Nagy dolgot vár, ami majd jön, történik, érkezik, ill. amit tennem ’kéne’!
De valójában nem történik semmi különös, a napok ugyanúgy mennek tovább, a belső idő nem változik…
Kicsit már aggódtam is előre, hogy mi lesz, ha nem történik semmi, és tervezgettem, hogyan is kéne magamat megünnepelni. J
Aztán egy szép reggelen, otthon, az asztalnál ülve rájöttem, inkább: teljes bizonyossággal ráéreztem, hogy: Megtörtént. Az a Nagy-Nagy dolog, szinte észrevétlenül megtörtént. J Egyszer csak felfedeztem magamban, ami mindig is ott volt, amivel mindig is volt valamilyen felületes kapcsolatom, de most olyan mély bizonyossággal éreztem, és tudtam, hogy melegség, és mély öröm, hatalmas belső mosoly ömlött el bennem! Mert tudtam, meggyőződtem róla – egy láthatatlan, észrevétlen pillanat alatt -, hogy Ez mindig ott van, mindig ott lesz, minden pillanatban... Ekkor tudtam, hogy véget ért a keresés… J , és tudtam, hogy megnyugodhatok, a lehető legnagyobb ajándékot kaptam meg – önmagamtól -, amit csak az ember kaphat…, a legjobban „meg vagyok ünnepelve”, ahogyan csak lehetek!

Ez nagyrészt Lisának, az ő csodálatos jelenlétének és a közös találkozásainknak volt köszönhető!  Szeretném most ezt még egyszer megköszönni, Lisa, neked, és mindannyiótoknak, akikkel ott együtt voltunk!

A találkozásaink után sokáig velem maradt az örömteli érzés és képesség, hogy bármikor, bármilyen hétköznapi élethelyzetben ki tudtam „zoomolni” egy pillanatra, és meg tudtam érezni, hogy AZ – az a Nagy Valami, az a ’Vagyok’ – mindig, mindig ott van, akármi is történik. Még mindig… és még mindig… és örökké… Ez mindig erős örömérzettel járt együtt.

Azután történt-történik persze sok minden… Az év vége felé, az ünnepek alatt én is úgy éreztem, befelé fordulós időszak van, látszólag nem történik semmi velem, velünk, ugyanakkor viszont éreztem, hogy belül nagyon is sok minden történik, nagy készülődés van!
Olyan volt (és még mindig kicsit olyan), mintha komoly belső felkészítést kaptunk volna, kapnánk, folyamatosan olyan ’üzenetek’ értek el hozzánk, amik mintha egy kirakós mozaikdarabkái lennének, könyvek, beszélgetések, internetes üzenetek, olvasnivalók, álmok, stb. formájában, melyek bensőnket formálták-formálják át…

Nem tudom, Ti hogy élitek meg ezt az évkezdetet, de mi itthon nagyon érezzük, hogy valami igazán izgalmas időszak következik, amikor – átadva a kontrollt, azt, hogy mi akarjuk elméből irányítani a dolgokat – nincs más dolgunk, mint bebizonyítani önmagunk számára, hogy valóban Bízunk a felsőbb vezettetésben (Önmagunk vezetésében). Olyan téren következnek valószínűleg változások az életünkben, amik valóban kimozdítanak, amikről korábban azt mondtuk volna, „a bőrünkre mennek”. És már érezzük, hogy ha át tudjuk adni magunkat, az életünk folyását annak a bizonyos ’Nagyobb’-nak, ami Mi magunk vagyunk, és ami Mindig ott van, amiben bízhatunk, akkor ezek csodálatos változások lesznek, és dimenziónyi ugrásokat élhetünk meg általuk – mint ahogy ez már el is kezdődött, az ilyen jellegű ’ugrásoknak’ azzal a jellegzetességével, hogy kifelé szinte tényleg láthatatlanok… J

Mindebből persze már kaphattunk ízelítőt a múlt évben, 2013 tavaszától kezdve, legalábbis a magam részéről ezt elmondhatom. Akkor még nagyon hirtelen és váratlan módon történtek a ’kimozdító’ dolgok – elsősorban a párkapcsolatomban, családi életünkben –, és komoly mélységeket élhettem meg. Ezek nélkül azonban valószínű nem kaptam volna akkora ’lökést’, hogy sok éves spirituálisnak nevezett ’készülődés’ után most már aztán tényleg megtörténjen az, amit elméletben és elmében már ’oly jól’ tudtam:
a fátyol fellebbenése, nem ’kapcsolatteremtés’ a Felsőbb Énnel, hanem a nézőpontom, az Én-tudatom áthelyeződése ebbe a másik, felsőbb pontba… Ez tényleg kimozdulás, elmozdulás, és olykor megrázkódtatással jár…

De már másfél-egy éve komoly segítségeket kaptam mindehhez, amiket/akiket csak röviden említenék meg:
-          Kiss Balázs Kúnó (csillagmag.hu) és a körülötte létrejött’csapat’, akikből mára már „spirituális családunk” alakult,
-          a „Der Weg ins Licht” workshop elvégzése Irsa Sauerbrey barántőmnél, és a vele közösen tartott meditációk,
-          Echart Tolle és a „fájdalomtest”, ill. „belső test” fogalmának meg- és felismerése,
-          Abraham-Hicks csodálatos és fénnyel teli közvetítései,
-          a jógagyakorlatok, és egyáltalán a testi gyakorlatok csodás hatásának újrafelfedezése,
-          Lisa szatszangja
-          és mostanában: Durga Holzhauser és Frank Eickermann beavató könyve, „Jesus Das Buch” címmel…

És hogy ez az ’áthelyeződés’ megtörténjen, azt csupán’megengednem’ kellett…

Persze ez a test és ez az elme még sokszor igyekszik „átvenni az irányítást”, ezt a ’kizoomolást’ gyakorlatilag minden nap el kellene végezni… ez még nem mindig megy…
De azt már tudom, hogy ezt mindig, mindenképpen meg kell bocsátanom magamnak… Számomra a legfelszabadítóbb megélés az volt Lisa októberi szatszangján, hogy bármit tehetek, bármilyen helyzetben bárhogyan cselekedhetek, nem tudok hibázni! Mert mindig ott a lehetőség erre az ’áthelyeződésre’, a nézőpont-váltásra, arra, hogy a fényes és örömteli Nagy Én-emből nézzek rá a helyzetre, önmagamra… Minden úgy van jól, ahogy van…

És izgatott, örömteli várakozással nézünk elébe a jövőnek, amiről persze tudjuk, hogy csakis az a mindenkori jelen pillanat határozza meg, amelyben teljes bizalommal átadjuk magunkat Önmagunk irányításának…

Szeretettel:


Mari