Shri Yantra

Shri Yantra
Shri Yantra

2012. október 30., kedd

Isten tenyerén

Ma reggel - felébredés után, még az ágyban fekve - megint megéltem azt a bizonyos érzést: olyan, mintha Isten tenyerén feküdnék. Meleg biztonságban, egy fészekben, úgy, mint gyerekkoromban a mama karjaiban.
A tenyerén hordoz, felemel, őriz. Vigyáz rám, ránk! Ilyenkor csak mozdulatlanul fekszem, és egy erős energia árad rám, mely felemel és biztonságban megtart.
Ráadásul az idő minősége megváltozásának köszönhetően (idő "felgyorsulása", "kvantumosodás") ma már egyszerre mindkét oldalról megélhetem ezt a tapasztalatot: én lehetek az, aki biztonságban, mozdulatlanul ott fekszik, akit ölelnek, és az is, aki a tenyerén hordoz, aki ölel. Azonosulhatok mindkettővel, hiszen mindkettő én vagyok!


"A régi ember a gyermeket Isten áldásának tekintette, s hitében a kisgyermek Isten tenyerén él; általa, vele a teremtő és igazító törvény mutatja meg magát. Tudta, hogy az anyaöl óvása, az öntudatlanul átélt minden-szeretet, amelyben a dolgok egysége honol, a termő televény sötétség csöndje a születésben lármás világosságra vált, s a megszületett gyermek, a „csillagocska” fáradhatatlanul keresi majd az elveszett paradicsomot, a biztonságot adó „kinti” Rendet, amelyről ott „bent” mindent megtudott. Kint a fényben, a tagolt világban a kisgyermek kérdez – és nemcsak szóval – szemével, s teste-lelke minden moccanásával; kérdéseiben bölcsesség világít. Korai rajzaiban képpel, mesével tudatja, hogy a Teremtő miféle világot ígért neki, miféleképpen lehet része, részese annak, s mi végre született különvalónak."

Forrás: Molnár V. József - Isten tenyerén - A gyermekrajzok üzenete
http://www.kincseslada.hu/magyarsag/content.php?article.218


2012. október 17., szerda

Vitéz Igmándy-Hegyessy Géza emlékére

2012. október 12-én Szigetvárra voltunk hivatalosak egy konferenciára, melyet családunk egyik felmenője, Vitéz Igmándy-Hegyessy Géza születésének 130. évfordulója alkalmából rendeztek a Szigetvári Városi Könyvtárban. A konferencián jeles történészek, hadtörténészek és családfánk kutatója, Rochi Ernő tartottak érdekes előadásokat Géza bácsiról, történelmi eseményekben betöltött szerepéről.
Különleges érzés volt ott lenni, a Hegyessy család tagjának lenni, képviselni bennünket egy olyan alkalmon, ahol mindenki azért van ott, hogy Géza bácsiról megemlékezzen, róla többet megtudjon!
A szervezők kedvessége, figyelmessége körülvett bennünket, budapesti rokonokat, megható volt számunkra az egész ünnepség!

Géza bácsit még szerencsére személyesen ismerhettem, fiatal lány koromban többször találkoztam vele, amikor telente felutazott remete-szerű elzártságából a Szigetvár melletti Domolos-pusztáról, hogy a leghidegebb téli heteket Budapesten töltse. Rendkívüli öregember volt, hihetetlen méltósággal, tartással, humorral, keménységgel megáldva. Néhányszor jártunk is nála a domolosi házban, a régi Hegyessy-kúriában, ahol akkor már csupán kegyelemből lakhatott, az állam által megtűrt "vendég" volt saját házában, haláláig, ami 98 éves korában következett be! Elképzelhetetlenül szerény körülmények között élte utolsó évtizedeit, a Horthy-rendszer egykori tisztjeként, a kormányzó testőrségének parancsnokaként nyugdíjat nem kapott - ismerős történet sokak számára...

Sokan segítették viszont a környékbeliek közül, mivel akivel csak élete során találkozott, azokat mind megnyerte egyenes jellemével, humorával, mindenki szerette-tisztelte!
A konferencián többen jelen voltak, akik személyesen még ifjú- vagy gyerekkorukból emlékeztek rá, amint Domolos-pusztáról a csézáján (valószínűleg egy kölcsön lóval), hátán a hátizsákjával behajtott Szigetvárra, hogy elintézze bevásárlásait, ügyeit. Ilyenkor mindig felvette kocsijára az úton járó gyerekeket, időseket, asszonyokat! Az áruházvezető, aki mindig adott neki valamilyen élelmiszert, amikor csak betért a városba..., vagy a cipész fia, akinek édesapja javítgatta Géza bácsi bakancsát - "el sem lehet képzelni, milyen állapotban volt!"..., vagy a Várbarát Kör egykori elnöke, akinek családja minden héten egy vekni kenyeret adott Géza bácsinak és feleségének, Elli néninek, aki akkor még élt - "amelyet azután egész héten takarékosan fogyasztottak el" - sok-sok személyes, kedves, szomorú emléket osztottak meg velünk a jelenlévők.

Egy azonban bizonyos: mindenki nagyra tartotta az idős embert, az igazi vitézt, aki 1946-tól (a német fogságból való szabadulásától) 1980-ig, a haláláig, 34 évig élt a szocialista rendszer által mérhetetlen szegénységbe taszítva, zokszó nélkül, az utolsó percig méltósággal viselve sorsát.

Az egykori háza ma állami tulajdon, a város szépen felújíttatta. A háztól nem messze álló kápolna, Géza bácsi és felesége, valamint felmenőinek nyugvóhelye, a Hegyessy-fiúk (unokatestvérem fiainak) öröksége, akik azt idén szépen felújíttatták!

Bővebben a konferenciáról, Igmándy-Hegyessy Gézáról, valamint a ház és a kápolna mai állapotáról: lásd itt.