Shri Yantra

Shri Yantra
Shri Yantra

2011. augusztus 26., péntek

Ma találtam egy mágikus helyet a kertben




Ahogy lefeküdtem oda délután pihenni, és mindenfelől körülvett a Zöld, különleges érzés töltött el. Mint a régi nyarakon, gyerekkoromban. A fák és bokrok körülöttem egy egész önálló, saját világot alkottak, a leveleiken játszó napsugárral, a fényekkel, a fel-felbukkanó madarakkal együtt, akik a lombok között jól ismert röp-ösvényeiken hussantak tova.
Ennek a zöldnek valamiféle egyedülálló kisugárzása van. Szinte kézzel fogható volt az a gyógyító energia, amellyel körülölelt, ahogy ott feküdtem. Fölülről, alulról a fű által és oldalról is, a bokrok, lombok felől. Belefeküdtem egy áramlatba, amely az Eget a Földdel összeköti. Az ismerős érzés: Isten a tenyerén tart. Megint megéreztem, amit gyerekkoromban jól ismertem: van itt körülöttünk egy "másik" világ is, amely jóval erőteljesebb, energikusabb, mint a mi látható világunk, ugyanúgy megvan a "saját élete", mint az emberek világának, de számunkra szemmel láthatatlan, titokzatos és csöndes. "Csupán csak" mindenütt körülvesz bennünket, benne élünk, vele elválaszthatatlanul összefonódva, anélkül, hogy tudnánk róla. Persze a régiek tudták... no meg azóta is vannak néhányan...
A három különleges fa, amelynek a lombja fölém hajolt fektemben, szinte más-más egyéniséget hordoz: a kedves nyárfám, amelyet régről jól ismerek susogó leveleivel - már az első szellőre is megrezzennek. A kőris, amelyet távolról tisztelek, mert tudom, milyen értékes fa, és a titokzatos mocsárciprus, amelyet nemrég ültettünk – ennek a természete még kicsit ismeretlen számomra, még nem fedeztem fel annyira magamnak sajátos jellegét - finom, vékonyka levelei hasonlóak a tűlevelekhez, mégsem azok, egész puhák és világos zöldek. E külső jellegzetességek mind valamiféle belső természetet tükröznek, amelyet most, ott, ahogy feküdtem ezen a helyen, megéreztem. Ez is része volt annak a „másik”, nagyon élő világnak. A fák szinte megszólítottak, beborítottak, nyugalmukkal, derűjükkel körülvettek, bevonzottak a maguk világába, ami csupa fény, csupa boldogság és lebegés volt… Ég és Föld között.

Nyár, mocsárciprus, kőris

Az öreg nyárfák leszármazottja

A mocsárciprus lágy levelei


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése