Szeretnék megosztani mindenkivel, aki idelátogat, egy számomra egyedülálló élményt!
Amit itt láthatsz és hallhatsz, az maga az esszencia!
Az egyik legnagyobb ma élő szellemi tanító!

A ganoderma kávé - miért is érdemes számomra csinálni?

Mari-Manifesto J

Végre egy olyan dolog, ami nem ütközik spirituális beállítottságommal, illetve az abból fakadó erkölcsi elvekkel !

Számtalan olyan otthon végezhető munkát találni ugyanis az interneten, ami mögött nincs is valódi munka, csak pl. hirdetések feladása, vagy hasonló, ál-hálózatok felépítésére szolgáló tevékenység. Az ilyesmit elvből elutasítom (már csak értelmetlensége és unalmassága miatt is!).

Ezzel szemben a DXN-nél valódi, értelmes és érdekes munka végezhető!

Továbbá: a DXN-nél olyan termékekről van szó, amelyek mellé tényleg szívesen „odaáll” az ember: az ősi keleti gyógyító hagyományok mindig tudtak olyan természetes (ma „bio”-nak mondanánk) szerekkel szolgálni, amelyeknek gyógyhatása hosszú évezredek óta a tapasztalat által bizonyított. Ráadásul jelen esetben (a ganoderma gombát illetően) ezt még a modern tudományos vizsgálatok is alátámasztják (ld. több mint 800 cikk, rákeresve a „Ganoderma lucidum“ keresőszóra a http://www.unboundmedicine.com/medline/ebm/search oldalon) . Tehát nem mosópor, vagy hasonló ’közönséges’, személytelen fogyasztási cikk népszerűsítéséről van szó.

Az, hogy a forgalom, így a rendszerben szétosztott jutalékok is magukból a konkrét vásárlásokból származnak, garancia arra, hogy ez nem illegális és visszataszító piramis- vagy pilótajáték, vagy valamiféle törzsvásárlói klubnak álcázott „befektetési” módszer. Az utóbbiakhoz hasonlóba bele sem szabad vágni, ha be akarom tartani pl a jóga szemléletében alapvető yama-niyama (erkölcsi) alapelveket (ld. bővebben: http://www.csendkavehaz.blogspot.com/2011/02/yama-niyama-elv.html), vagy egy keresztény hittel élő ember erkölcsi elveit!

Amikor 2010 november végén régi barátnőm, a négy gyerekes anyuka, akivel 12 éve együtt kezdtük a jógát, átküldött egy e-mailt, melyben lakonikus egyszerűséggel közölte, hogy egy új projektbe kezdett és nézzem meg a weboldalát, majd megnézve a ganoderma kávés oldalt, fellelkesültem, egy hét nem telt bele, és egyszer csak váratlanul egy mlm-ben, egy network marketinggel működő rendszerben találtam magam! Én (!!!), aki olyannyira kerültem az mlm minden formáját, éppen a kommunikációja miatt, amelynek előzőleg már néhányszor tanúja, sőt, szenvedő alanya lehettem! (És itt nem csak a meggyőzésre gondolok, amivel az általam hallott emberek erőteljesen próbálkoztak, hanem a manipuláció különféle eszközeire is.)

Ebben az online mlm-ben viszont az a jó, hogy mindenki kedve szerint a maga képére formálhatja. Én például biztos, hogy nem fogom alkalmazni az mlm hagyományos, manipulatív kommunikációját, mert a magam részéről úgy vettem észre, hogy az embereknek ma leginkább az őszinte, egyszerűen emberi beszédre,  személyes, autentikus kommunikációra van szüksége. Mindannyian erre vagyunk ’kiéhezve’, mivel ez ma oly ritka. Én továbbra is ragaszkodni fogok az igazsághoz, a manipuláció – azon túl, hogy nem tisztességes –, számomra legalábbis nem alkalmas arra, hogy másokat meggyőzzek arról, amiről én meg vagyok győződve! A személyes, autentikus, őszinte kommunikációval sokkal inkább lehet hatni mindannyiunkra, ez a saját tapasztalatom (mivel rám is ez hat a leginkább), és az ember igazán csak a saját tapasztalatában tud hinni, ebből következően azt tudja leghatékonyabban képviselni, továbbadni, ha tetszik, hatni vele.

A ganoderma kávé esetében pedig az igazság rendkívül egyszerű: nagyon finom és nagyon hatásos! Három havi kávézás, kakaózás és teázás után elmondhatom, hogy szenvedélyesen megszerettük az ízét, és nagyon jó hatásokat tapasztaltunk az egészségünkre nézve (ha érdekel, ld. erről részletesebben: http://www.gombakavehaz.dxn.hu/az_en_tortenetem )

A terjesztésével kapcsolatban pedig szintén rendkívül egyszerű az igazság: olyannyira jó, hogy szívesen felhívom rá mások figyelmét, és örülök, ha nekik is segít testi, energetikai problémáik rendbetételében! Vagyis: mellé tudok állni!  Ugyanakkor ezzel nem „termel” számomra tisztességtelen hasznot, hiszen a jutalékrendszere nagyon igazságos és átlátható. Kivételes abból a szempontból, hogy nem a gyors meggazdagodásra törekszik, hanem a lassúbb, de biztos alapokon nyugvó építkezésre, tisztességes százalékokkal.

És egy számomra rendkívül pozitív és nagy – talán a legnagyobb – jelentőségű hozadéka annak, hogy csatlakoztam a DXN rendszeréhez (és mivel ez is saját tapasztalat, így igazságértéke ennek is nagyon magasJ): ennek, az ezzel kapcsolatos motivációmnak köszönhetem, hogy az elmúlt hetekben olyan dolgokat hoztam létre, amelyekről korábban nem gondoltam volna, hogy képes vagyok rá! A DXN-es honlapon kívül, amelyet a cégtől kaptam (de én szerkesztem), megcsináltam ezt a blogot (http://.csendkavehaz.blogspot.com/), valamint három honlapot (http://balatoniapartman.freewb.hu/, http://eladosashegyitelek.freewb.hu/, http://gyurmazasesbizsubolt.5mp.eu/) ! Ezek már valahogy régtől fogva „bennem bujkáltak”, szerettem volna ilyesmit csinálni, de soha nem vettem hozzá a bátorságot, mindig halogattam, mert úgy gondoltam, ez nekem túl nagy feladat, nem fog menni, vagy csak nagyon nehezen.

Úgy gondolom tehát, hogy ha az ember valamilyen okból kifolyólag motivált ezzel a lehetőséggel kapcsolatban (mondjuk pl. nagyon jó hatással van rá a kávé, vagy mert hamar felismeri, hogy egy tisztességes, kreatív és érdekes otthoni munkáról van szó, amellyel megoldhatja anyagi problémáit), akkor szinte „mellékhatásként” olyan képességei bontakozhatnak ki, amelyek már régóta benne rejlettek, csak nem volt alkalmuk megnyilatkozni! Nagyot léphet előre tehát az önismeret terén is, ami önbizalmat ad számára és elégedettséggel tölti el! Ezek pedig, mint tudjuk, az egészségünk számára kulcsfontosságú tapasztalatok!

Íme, hát ganoderma kávés oldalam, ahol tájékozódhatsz és rendelhetsz is: http://gombakavehaz.dxn.hu/

A yama-niyama elv

A yama (jáma) és a niyama (nijáma), az ember mindennapi életében követendő alapvető erkölcsi, morális irányelvek betartása. Viselkedésünk szabályozásával a lét magasabb szintjére kerülhetünk. Az elgondolás nem abból áll, hogy a szabályokat önmaguk kedvéért tartsuk be. A cél sokkal inkább az elme tökéletesítése. Ha ezt elérjük, a szabályok betartása már nem jelent problémát. Elménkben többé nem lesz arra irányuló vágy, hogy olyat tegyünk, amivel árthatunk magunknak vagy másoknak, mivel az elme eléri a tökéletes kiegyensúlyozottság állapotát.

A yama „irányítást”, a yama gyakorlása a külső világgal kapcsolatos cselekedetek irányítását jelenti. Shrii Shrii Anandamurti könyvében: A Guide to Human Conduct (Az élet etikája) világosan megmagyarázza a yama és a niyama különféle vonatkozásait, egyértelmű és egyben praktikus magyarázatot nyújtva a mai modern kor emberének. Itt most röviden áttekintjük a yama és niyama öt-öt alapelvét, bővebb magyarázatot az olvasó Az élet etikája című könyvben találhat.

A yama első elve az ahimsa (áhimszá). Az ahimsa azt jelenti, hogy ne ártsunk másoknak, sem gondolatban, sem szóban, sem cselekedeteinkkel. Legjobb tudásunk szerint sose okozzunk fájdalmat más élőlényeknek. Ezt az elvet sokszor teljes erőszakmentességként értelmezik, de ha alkalmazását túlzásba visszük, szinte lehetetlenné teszi gyakorlati létezésünket. Példának okáért minden lélegzetvétellel mikrobák ezreit lélegezzük be és öljük meg! E dilemma megoldására Anandamurti azt javasolja, hogy étrendünk összeállításához a lehető legalacsonyabb öntudattal rendelkező élőlényeket használjuk fel, és tartózkodjunk a magasabb fejlettségi fokú élet elpusztításától. Egy másik kapcsolódó probléma az önvédelem kérdése. Erre vonatkozóan Anandamurti azt mondja, hogy az agresszorok és az anti-szociális elemek elleni védekezés jogos. Ha mégis elkerülhetetlen, akkor erőszak alkalmazása esetén célunk az élet védelme kell, hogy legyen, nem pedig az, hogy fizikai fájdalmat okozzunk, vagy akadályozzuk mások lelki vagy spirituális fejlődését.

A yama második elve a satya (száttyá). A satya meghatározása: „az elme és a beszéd helyes, jóindulatú használata”. Ez azt jelenti, hogy mondjunk igazat, cselekedjünk egyenes és tisztességes módon, úgy, hogy az mindenkinek hasznára váljék. Abban az esetben, amikor a teljes igazság kimondása másokat sérthet, bánthat, a satya szerint inkább mondjuk azt, ami a mások jóléte, boldogulása szempontjából a legkedvezőbb, nem magukat a puszta tényeket. A satya szabályának betartása hatalmas szellemi erőt ad, és rendkívül fontos a spirituális fejlődés szempontjából.

A harmadik elv az asteya (ásztéjá). Az asteya jelentése: ne tulajdonítsuk el azt, ami máshoz tartozik. Ez vonatkozik a tárgyak fizikai eltulajdonítására, visszatartására, de jelenti a mentális, mindössze gondolatban eltervezett lopást is. Azok, akik lopni akarnak, és csak a lebukástól való félelem tartja vissza őket, mentálisan lopnak. Az asteya mind a fizikai, mind a mentális eltulajdonítástól való tartózkodást jelenti.

A negyedik elv a brahmacarya (bráhmácsárjá), amelynek jelentése: a Brahmához tartozónak (Legfelsô Kozmikus Tudat) maradni azáltal, hogy az összes létezőt a kozmikus tudat megnyilvánulásának tekintjük. Az elme mindig felveszi az általa elképzelt dolog alakját. Ha mindent csak anyagi valójában létező tárgynak tekintve gondolkodunk, elménk fokozatosan eldurvul. Ha azonban cselekedeteinknél figyelembe vesszük azt, hogy ezen a világon minden a kozmikus tudat transzformált alakban való megtestesülése, akkor elménk napi tevékenységünk során is a kozmikus tudattal egybeolvadt állapot felé fog haladni. Némely könyvben a brahmacaryát szexuális önmegtartóztatásként írják le. Ez a meghatározás nem helyes, a középkori szerzetesektől származik, akik ily módon próbáltak felsőbbrendűnek tűnni, mint az átlagos, családos emberek.

A yama ötödik elve az aparigraha (ápárigráhá), jelentése: ne gyűjtsünk fölösleges vagyont, ne merüljünk el az élet olyan kellemetességeiben, melyek fölöslegesek az élet megőrzése szempontjából. Ez azt jelenti, hogy egyszerűen, szolidan éljünk, s csak annyi vagyonunk legyen, amennyi éppen elégséges. E vagyon nagysága változó és nagymértékben függ személyiségünktől, valamint attól a kortól és földrajzi helytől, ahol élünk. Ez fontos elv mind egyéni, mind társadalmi szinten, mivel ha egy személy vagy egy ország a szükségesnél nagyobb vagyont halmoz fel, az más egyén vagy más nép nyomorát eredményezheti. Ezen elv követése a spirituális élet fontos része, mivel ha valaki állandóan a fizikai világ tárgyaival foglalkozik, akkor nem marad ideje a kozmikus tudatra gondolni.

Az astaunga jóga második nagyon fontos része, lépése a niyama (nijáma) elveinek követése. A niyama önszabályozást jelent. Önszabályozás, önkontrol nélkül lehetetlen a magasabb tudatállapot szintjére eljutni.

A niyama első elve a shaoca (száócsá). A shaoca az elme és a test tisztaságát jelenti. Ez magába foglalja az ember külső világának – a test, a ruházat és a környezet – valamint az elme belső világának tisztaságát is. A külső tisztaság a test és a környezet rendszeres tisztántartásával érhető el, míg az elme belső tisztasága az önszuggeszció révén. Azaz, a rossz gondolatokat jó gondolatokkal kell helyettesíteni. Például, ha valaki irigységet, mohóságot érez, el kell gondolkodnia ezen, és egy nagylelkű, bőkezűségről tanúbizonyságot tevő cselekedetet kell véghez vinnie.

A niyama második elve a santosa (szántósá). Ez a kellő szellemi könnyedség állapotának fenntartását jelenti. Amikor elménk valami után sóvárog, az nem a megfelelő könnyedség állapota. Mihelyt vágyunkat kielégítjük, a létrejövő megnyugvást, megkönnyebbülést szanszkrit nyelven tos'anak nevezik. Azok az emberek követik a santosat, akik könnyen jutnak ilyen állapotba, és meg is tudnak maradni benne. A santosa elérése a fentebb említett aparigraha (a fölös javak gyűjtésétől való tartózkodás) gyakorlatával áll szoros kapcsolatban.

A niyama harmadik elve a tapah (tápáh). Ez azt jelenti, hogy a személyes és kollektív fejlődés érdekében áldozatot hozunk, vállaljuk a nehézségeket, nélkülözést, viszontagságokat. Tapahnak azt a szolgálatot nevezzük, amelyért semmiféle ellenszolgáltatást nem kérünk és nem várunk el. Ezt a szolgálatot az igazán rászorulók számára végezzük. Fontos, hogy figyelmünket a nálunk alacsonyabb fokon állók, a gyengébb, szegényebb, kevésbé művelt embertársaink felé fordítsuk, nem pedig a nálunk erősebb, jobb módúak felé. Ha azért vállalunk nehézségeket, hogy egy gazdag embert tápláljunk, akkor az nem egy igazán hasznos szolgálat. A múltban néhány spirituális törekvő önmaga által állított megszorításokat és nehézségeket küzdött le (pl. tűzön járás), de az efféle gyakorlatok nem válnak sem a törekvő, sem a társadalom, sem a Legfelső Tudat javára, így nem segítik a spirituális fejlődést.

A negyedik elv a svadhyaya (szvádjájá), bármiféle spirituális téma tiszta megértését jelenti. Az embernek olvasnia kell más, spirituálisan fejlettebb emberek által írt híres könyveket és szentiratokat, és meg kell értenie, be kell fogadnia azok igazi értelmét. Ha valaki csupán olvassa, de nem érti meg a szövegek mögöttes értelmét, az nem svadhyaya. A svadhyaya azért fontos, mert általa az ember nagy gondolkodókkal kerülhet kapcsolatba, akik azután az egyént az önmegvalósítás útjának folytatására ösztönözhetik.

A niyama ötödik elve az Iishvara pranidhana (isvárá pranidána). Ez azt jelenti, hogy a kozmikus tudatot életünk céljának tekintjük, elfogadjuk, mint az egyetlen ideációt. Ez egy meditációs folyamat segítségével valósulhat meg, melyben a meditáló csak egy dologra, a kozmikus tudatra gondol. Mint korábban említettük, a tantra meditáció közben a tanítvány egy mantrát ismétel, amely a kozmikus tudattal való kapcsolatára emlékezteti ot. E meditációs folyamatnak van egy olyan része, amelyben elménket minden más tárgytól elvonva a kozmikus tudatra összpontosítjuk.

Forrás: http://www.anandamarga.hu/spiritualis1_3a.htm

An Amazing Man are you going to finish strong Nick Vujicic

Az alábbi az egyik kedvenc videóm a Youtube-ról. A rajta szereplő embert mélyen és megrendülve csodálom. Ő a legfantasztikusabb példája annak, hogyan higgyünk önmagunkban, céljainkban, álmainkban, és hogyan álljunk fel, ha elesünk az életben! Vigyázat! Csak erős idegzetűeknek!!

Mit akarsz valójában?

Eli-Jaxon Bear: Mit akarsz valójában? c. könyve olvasása közben:

Az egész megnyilvánult élet és benne a tudatos lények azért jönnek létre folyamatosan, mert a meg nem nyilvánult Önvaló rajtuk – mint egy prizma végtelen számú fénytörésén – keresztül megsokszorozva akarja önmagát megtapasztalni, felfokozott intenzitással.

Az emberi élet célja is az, hogy bennünk önmagát megélje, megtapasztalja az Önvaló, az inkarnációba, anyagba, egóba merülés szükségszerű „kerülőútját“ végigjárva, újra eljusson saját Egységéhez, azt felismerje.

Amikor rájövünk, hogy körülöttünk minden, de minden – a napfényben fürdő fáktól a tapéta repedéséig – kizárólag azt a célt szolgálja, azért van, hogy rajta keresztül eljussunk az Önvalóra, az Isteni Szépségre történő ráébredésig, amikor megértjük és tudatosítjuk, hogy a körülöttünk lévő világ egésze, annak minden formája elménk kivetítése, és azáltal, hogy elménket elcsendesítjük, mindez egyre elhalványul és egyre erősebben átsejlik rajta a formákon túli Egyetlen Isteni Valóság Fénye, csakúgy, mint egónkon át, attól kezdve mindent egész más fényben látunk. Önmagunkat és a világ valamennyi jelenségét, formáját, tárgyát egyaránt.

Amikor megpillantjuk valaminek a szépségét, harmóniáját, jóságát a világban, akkor az Önvaló sugárzását tapasztaljuk. Ezért vonzódunk a Széphez, a Jóhoz. Benne az Önvaló hívását érezzük, akkor is, amikor ezt még nem tudatosítjuk magunkban. A szépség felismerésének, átélésének képessége elvezethet a Világ Egységének, az Önvaló valóságának megtapasztalásához, a maya fátylának lehullásához.

Amikor elmélyülés, kontempláció, ima, vagy meditáció révén egyre többször sikerül elménket lecsendesítenünk, fokozatosan felismerjük, hogy valójában soha nem vagyunk – nem is voltunk – elválasztva Isten Egyetlen Valóságától. Minden pillanatban az – Az – nyilvánul meg rajtunk keresztül, illetve valójában minden pillanatban egyek vagyunk Vele.

És Az csakis a jelen pillanatban nyilvánul meg, mindig a jelen pillanatban. A múlt már múlt, semmi maradandót nem adhat nekünk – ahogy Papaji mondja –, a jövő pedig szintén múlt, mivel amint a jövőben következő szót itt leírom, az jelenné, majd rögtön múlttá válik. A létező, a valóban létező mindig csak a jelen, az adott pillanat. Az idő látszólagos linearitását így töri át az Istennel összekötő pillanat vertikalitása, mélysége, melyben végül a tér-idő látszat-hálója is feloldódik, hogy helyet adjon az Egyetlen Valóság Fényének, Békéjének, Boldogságának.

Nyilván a felébredést követően is megmarad a test, az egó (én), és továbbra is lesznek gondolatok, érzelmek. Az egó, az én, az elme azonban „csupán“ szükséges, fontos eszköz lesz a világban való éléshez, nem azonosul többé vele a Felébredt Lélek. Nem az elme szűnik meg, nem a gondolatok, csupán a velük való azonosulás. Az eszközök – a külső eszköz: a fizikai test; valamint a belső eszköz: az elme, az intelligencia és az egó – elnyerik megfelelő funkciójukat, „helyükre kerülnek“, a belső mag, a középpont: a Lélek – az Egyetlen Forma nélküli Önvaló – irányítása alá jutnak.

Spirituális csoport

Egy kedves ismerősöm kért meg nemrégiben, hogy válaszoljak néhány kérdésre a 'spirituális csoport' fogalmával kapcsolatban. Jól esett a magam számára is összefoglalni az ezzel kapcsolatos gondolataimat. Most itt is megosztom:

Mit jelent az a szó, hogy spirituális?

A „spirituális” szó azt jelenti: „szellemi”, ill. a magyar nyelvhasználat szerint inkább „lelki”. Azaz olyan jelző, ami mindarra vonatkozik, ami a Lélekkel kapcsolatos. A Lélek alatt itt nem a hétköznapi értelemben vett emocionális, érzelmi tényezőket kell érteni, hanem az ún. „Nagy Lelket”, azt, ami minden létezőben egy, amit az indiai hagyomány Atman-nak, Önvalónak nevez.

Mitől spirituális pl. egy csoport, miben különbözik más csoportoktól?

Mik a spirituális csoport jellemzői?

Milyen előnyöket nyújt a spirituális csoport tagjai számára?

A „spirituális csoport” olyan emberek szellemi-lelki közössége, akiknek közös célja, hogy életében megvalósítsa a szellemi felszabadulást, vagyis felismerje örök, elválaszthatatlan egységét a Felsőrendű Önvalóval.

A különböző spirituális csoportok különféle módszereket, ill. mestereket követnek, különféle szádhanát, spirituális gyakorlatokat végeznek, mint pl. jógagyakorlatok, meditáció, ima, spirituális cselekedetek, stb.

Másféle csoportoktól a közös cél mibenléte különbözteti meg őket: az, hogy egymást segítve érjék el az illúzióktól való megszabadulást. Annak illúziójától, hogy önmagukat pusztán csak a testtel, ill. az elmével azonosítsák. Ehelyett ráébredjenek, hogy az Önvalóval azonosak, és mindig is azzal voltak és lesznek azonosak.

A spirituális csoportban fontos még, hogy a tagok szellemi („lelki”) ereje, energiája összeadódik a közös gyakorlás, az együttlét során, így az energiatér felerősödik, a közös célra irányuló rezonancia-jelenségnek köszönhetően. Ez minden egyes tag számára megkönnyíti a spirituális tapasztalatok átélését.

A spirituális csoport esetében nélkülözhetetlen továbbá a Mester léte, aki személyében már előrevetíti a tanítványok számára az Önvalót, ill. azt az állapotot, amikor egy emberi lény már felismerte Valódi Önmagát és ebből az „alapállásból” van jelen jelenlegi megnyilvánulási formájában, azaz, ebből az állapotából cselekszik, éli az életét. A Mester kiterjedt erőterével való azonosulás által a tanítványok ízelítőt (bepillantást) kaphatnak az Önvalóval való egységállapot megtapasztalásából.

Tagja vagy ilyen spirituális csoportnak?

Igen. A Kőrösi Csoma Jógaegyesületben.

Miként lettél, valamint miért vagy tagja a csoportnak, mit jelent, mit

ad a spirituális csoport Számodra? Miért előnyös tagja lenni egy ilyen

csoportnak?

1998-ban találkoztam a jógaegyesülettel és a Tantra, ill. az Integrál jógával. Ekkor már egy ideje a jóga felé irányított az élet: néhány évvel azelőtt került kezembe Paul Brunton India titkai c. könyve, amelyből nagy csodálkozással jöttem rá, hogy azok a gyakorlatok, amelyeket nyáron a kertben teljesen magamtól elkezdtem végezni, jóga-ászanák. Ezt követően kezdtem rendszeresen jógázni egy rokonom vezette jógacsoportban, ahol még nem sok fogalmam volt róla, mit is csinálok valójában. Később felismertem, hogy már kisgyerek koromtól fogva minden e felé irányított: már akkor tudtam arról, hogy egyek vagyunk a körülöttünk lévő világgal, gyakorlatban éltem az egységet és sokszor fájt a mindennapi élettel járó tudat elválasztó, elkülönítő jellege.

A spirituális csoportba való tartozás a valódi közösségbe tartozás érzését adta-adja nekem. A közösen végzett jógázás, a meditációk, a tábori együttlétek során szerzett közös megtapasztalások olyan összekötő kapcsot jelentenek, amely még hosszú évek után is működik bennünk: még ha időközben néhány barátomat másfelé is vitte az útjuk, bármikor, amikor találkozunk, olyan érzésünk van, mintha egy nappal korábban váltunk volna el. Az első csoportomból került ki legjobb barátaim nagy része. Az ebbe a csoportba járás az évek alatt nagyban hozzájárult, hogy életem alapvetően megváltozott: egyre tudatosabb lettem a valódi célom felől, ill. egyre többször sikerül kiterjesztenem tudatomat a Valódi Énemmel való azonosulás irányába.

Ugyanakkor ebbe beletartozik az is, és nagy fontossággal bír számomra, hogy az egyre magasabb fokú tudatosságot ne csak a spirituális csoporton belül, a közös együttlétek, meditációk alkalmával valósítsam meg, hanem igyekezzek ezt az ún. „mindennapi életem” során, cselekedeteimben, kapcsolataimban, családi életemben és munkámban is megélni. Ill. egyre inkább megpróbáljak Onnan, Abból a Legfelsőbb Tudatosságból élni, létezni.

A heti rendszerességgel történő spirituális csoportba járás egyfajta állandóságot ad, ezzel pedig kitartást a cél megvalósításában.

Nagyon sokat adott nekem a Szellemi Mesterünkkel való személyes találkozás is. Habár erre csak két alkalommal került sor, és ennek már több mint nyolc éve, mégis alapvető fontosságú élményt jelentett. Akkor megéltem, milyen az, amikor egy emberi lény tudatos jelenléte olyan erős, hogy azon keresztül a többiek számára is megtapasztalhatóvá válik az isteni jelenlét, vagyis maga az Önvaló, annak mindent átható ereje és mindannyiunk egysége. Ez olyan alap-megélést jelentett számomra, amelyhez a mai napig állandóan vissza tudok térni, mint forráshoz, és azt is érzem, hogy a jelenlegi csoportomban történő közös gyakorlásoknak, együttléteknek is valahogyan ez az alapja.

Amennyiben több ilyen spirituális csoportnak is a tagja vagy, kérlek,

írd meg, hogy miért választottál több csoportot is, illetve, hogy a

különbségek - amennyiben vannak - miben nyilvánulnak meg a különböző

csoportok között. Miért szeretsz az egyikben lenni, és miért a másikban?

Néhány évvel azután, hogy elkezdtem járni a Körösi Csoma Jógaegyesület csoportjába, egy másik spirituális tanítás, csoport is magához vonzott: a Yogananda és Paramahansa Hariharananda vonala által képviselt Kriya jóga. Ez a tanítás és a mesterek, akikkel találkoztam (Paramahansa Prajnanananda, Suddhananda) nagyon erős nyitó hatással volt rám a szívcsakra szintjén. Azt hiszem, itt nagyobb hangsúlyt kapott a szeretet és annak megtapasztalása, mint a jógaegyesületi csoportban, ahol a súlypont inkább az intellektualitáson, a nagy mennyiségű „tananyag” magas szintjén volt. Ez valószínűleg a közvetlen indiai vonalból is adódott.

A Kriya jóga azért is jelentett sokat számomra, mert tanításának lényegét képezi az, ami nekem mindig is fontos volt: hogy a minél magasabb tudatszintet mindennapi cselekedeteink végzése során is igyekezzünk megvalósítani, megtartani. Vagyis, hogy a jóga egész elméletének próbája akkor jön el az egyén számára, azon tudja lemérni valódi előrehaladását, hogy mennyire képes az ún. mindennapi életben alkalmazni a minden dolgok egységéről való tanítást. A Kriya jógában hangsúlyozták, hogy nem kell és nem is jó különválasztani a spirituális életben a csoportba járást, a gyakorlást az ún. „hétköznapi életünktől”. A spirituális előrehaladás igazi fokmérője az, hogyan él, viselkedik az ember az őt körülvevő emberekkel, ill. a mindennapi helyzetekben.

Meg kell említenem egy másik szellemi tanítást, egy másik „vonalat” is, amely rendkívül fontos számomra, ez pedig az indiai „advaita” vonal, amelynek újabb kori nagy mestere Shri H. W. L. Poonja (Papaji) volt, Ramana Maharisi tanítványa. Papaji nyugati tanítványai közül hárommal találkoztam, ma mind a hárman elismert nagy szellemi tanítók: Papaji második felesége, Ganga, valamint egyik tanítványa, Eli Jaxon-Bear és felesége, Gangaji.

E három közül Gangaji az, aki a legnagyobb hatást tette rám, és bár kimondott spirituális csoportba nem járok az ő tanításaikkal kapcsolatban, mégis van egy erős közösség-érzés, ami összekapcsol néhány emberrel, akik őket követik.

Az advaita vonal lényege a nem-kettősség: azt vallják, hogy valójában soha, egyetlen pillanatra sem voltunk, vagyunk szétválasztva saját Legfelső Tudatosságunktól, az Önvalótól. Ez az Egyetlen Létező Valóság, csak fel kell ismernünk ezt, el kell távolítanunk szemünk elől a maya fátylát, azt az illúziót, hogy a test, vagy az elme vagyunk. Semmit nem kell ’tennünk’ a felismerés, a felszabadulás érdekében, hanem éppen a Semmit kell tennünk, vagyis fel kell hagynunk minden tevékenységgel, elme-tevékenységgel is, nem kell törekednünk semmire, mert a törekvés is egy mentális forma, és csak a minden formától való megszabadulás hozhatja magával a felismerést, hogy az Örök Forma-nélkülivel vagyunk azonosak. A felszabadulás állapotát nem kell ’elérnünk’, mert már most, itt, ebben a pillanatban is felszabadultak vagyunk, semmi más „dolgunk” nincs, mint, hogy ezt felismerjük! Erre pedig mindig csak a jelen pillanat ad lehetőséget (nem pedig egy jövőbeli időpontban fog ’bekövetkezni’)!

Ez a tanítás ugyanakkor nem áll ellentétben a Kriya jógáéval, azzal, hogy mindennapi cselekedeteinkben valósítsuk meg a legmagasabb tudatosságot, hanem éppen hogy lényegileg azonos vele. A felszabadulás, a felismerés (megvilágosodás) után ugyanis a földi élet, a cselekedetek és minden ezzel kapcsolatos történés magától „megy tovább” a maga útján, a Legfelsőbb Tudat irányítása alá kerül, az ember Onnan él, cselekszik tovább, csak most már a hozzáállása, azonosulása más, mint előtte.

Ez a tanítás és az a szellemi „csoport”, akik ezt követik, számomra nagyon sokat adott, úgy érzem, ez az esszenciája mindannak, amit eddig tanultam, és ezzel tulajdonképpen visszajutottam oda, ahonnan gyerekkoromban elindultam.

Az Egyetemes Tudat csendje

Az Egyetemes Tudat csendje mindig ott van a zaj mögött.
Bármikor visszatérhetek hozzá.

Új föld - új ég

"Az új föld számára az alap az új ég: a fölébredt tudat. A föld – a külső valóság – annak csupán a kinti visszatükröződése. Az új ég és ezzel együtt az új föld megjelenése nem olyan jövőbeli esemény, ami majd szabaddá tesz minket. Semmi sem tesz bennünket majd szabaddá, mert erre csak a jelen pillanat képes. Ez a felismerés a felébredés. A felébredésnek jövőbeli eseményként nincs értelme, mert a felébredés a jelenlét felismerése. Az új ég – a fölébredt tudat – tehát nem egy elérendő, jövőbeli állapot. Az új ég és az új föld megjelenőben van ebben a pillanatban benned".„Az új föld úgy jelenik meg, hogy egyre több ember fedezi fel élete fő küldetését: behozni a tudat fényét e világba; és ezért bármit is tesznek, azt a tudat „szállítóeszközeként” használják.”

Eckhart Tolle

forrás: http://www.uj-fold.hu/