„Az Önvaló felismeréséről vagy Isten eléréséről beszélünk - az időben. Nincs azonban semmi elérendő. Már most is az Önvalóban létezünk, s olyan sem lesz soha, hogy közelebb lennénk Istenhez, mint most vagyunk..."
(Ramana Maharsi)
"Hogyan érhetem el az Ön-megvalósítást?
A megvalósítás nem valami távoli, elérendő cél; a megvalósítás már [az idők
kezdete előtt] végbement. Mindössze attól a gondolattól kell megszabadulnia,
hogy »még nem értem el a megvalósítást«.
Nyugalom és béke: ez a megvalósítás. Nincs olyan pillanat, amelyben az
Önvaló ne létezne."
(Ramana Maharsi)
Nem emlékszem, honnan jöttem, de abban biztos vagyok, hogy egyszer oda fogok visszatérni. Halvány sejtéseim vannak azzal a "hellyel" kapcsolatban, amit azonban inkább a tudat egy másfajta állapotának neveznék. Néha úgy érzem, egészen megközelítem azt az érzésemmel. De valahogy tudom, hogy az érzéseket is túl kell haladnom, csak a tiszta figyelem maradhat... Ha ilyen figyelemmel vagyok képes nézni a dolgokat, akkor minden, ami körülvesz - a kert, a fák, a fiam mosolya, viháncolása, a férjem közelsége, a körülöttünk lévő város és az emberek folyamatos zaja, a barátságok, a cicáink dorombolása, az álmaink, a törekvéseink, még saját gondolataim is - alkalmas arra, hogy meglássam benne Azt. Azt, ahonnan a lelkek jönnek, ide, erre a látható világra. Ettől ilyen csodálatos és örömteli itt minden! Hogy valami titokzatos fényhez hasonlóan átjárja, áthatja a Mindenséget Az, amit már oly sokféleképpen próbáltak megnevezni: Isten, Önvaló, a Tudatosság csodálatos forrása, az Egytlen Valóság, az Egység...
Néha úgy érzem, már csak egy hajszál választ el attól, hogy meglássam a fátylat, ami láthatatlanul mindent beborít, hogy lássam azt, és az, attól, hogy meglátom, lehulljon.
Hálát adok érte, hogy itt lehetek és ilyen szemmel nézhetem ennek a Világnak minden apró részletét! Végtelen, fénylő öröm forrása mindaz, ami körülvesz!
SRÍ RAMANA MAHARSI TANÍTÁSAI
Ön-tudatosság és Ön-tudatlanság*
Srí Ramana több alkalommal is utalt arra, hogy a szellemi törekvők három csoportba sorolhatók. Az első csoportba tartozóknak csupán arra van szükségük, hogy felfedjék előttük az Önvaló igazi természetét, és pusztán ennek hatására rögtön elérik az Ön-megvalósítást. Azoknak, akik a második csoportba tartoznak, már alaposabb megfontolás tárgyává kell tenniük valódi természetüket, mielőtt szilárdan megállapodnának az Ön tudatosságban. A harmadik kategóriába tartozók kevésbé szerencsések: nekik rendszerint sokéves intenzív spirituális praxisra van szükségük ahhoz, hogy elérjék az Ön-megvalósítást.
Srí Ramana néha az égés metaforájával írta le ezt a három szintet: míg a puskaport egyetlen szikra is képes lángra lobbantani, a faszénnek pedig csupán rövid ideig tartó hevítésre van szüksége, addig a nedves szenet előbb hosszú időn keresztül szárítani és melegíteni kell, és csak utána lehet meggyújtani.
Srí Ramana néha az égés metaforájával írta le ezt a három szintet: míg a puskaport egyetlen szikra is képes lángra lobbantani, a faszénnek pedig csupán rövid ideig tartó hevítésre van szüksége, addig a nedves szenet előbb hosszú időn keresztül szárítani és melegíteni kell, és csak utána lehet meggyújtani.
Azoknak, akik az első két kategóriába tartoztak, Srí Ramana azt tanította, hogy egyedül az Önvaló létezik, és ahhoz, hogy az ember közvetlen és tudatos tapasztalatot szerezhessen róla, pusztán meg kell vonnia figyelmét azoktól a hamis elképzelésektől, amelyekkel önmagával kapcsolatban rendelkezik. Ő ezeket a téveszméket és félreértéseket összefoglalóan »anátmá«-nak (»nem-Önvaló«-nak) nevezte, mivel ezek képzeletbeli halmaza egyfajta fátylat von az Önvaló elé, s így megakadályozza annak közvetlen tapasztalását. A principiális téveszme az a gondolat, hogy az Önvaló a testre és az elmére korlátozódik. Mihelyt az ember többé már nem egy partikuláris testet birtokló individuális személynek képzeli magát, a valódi Én permanens tudatosságának hatására a hamis eszmék egész felépítménye kártyavárként omlik össze.
A tanítás e szintjén semmi szerepe nincs az erőfeszítésnek vagy a gyakorlásnak. A törekvő egyetlen feladata annak megértése, hogy az Önvaló nem cél, amit el kell érni, hanem egyszerűen az a tudatosság, amely a nem-Önvalóra vonatkozó összes korlátozó képzet eltávolítása után fennmarad.
David Godman
* Forrás: Oltalmazó Útmutatás. Srí Ramana Maharsi tanításai (Nyíregyháza, 2001, Kötet Kiadó), p. 29–50.
