Születésnapomra...

„Az Önvaló felismeréséről vagy Isten eléréséről beszélünk - az időben. Nincs azonban semmi elérendő. Már most is az Önvalóban létezünk, s olyan sem lesz soha, hogy közelebb lennénk Istenhez, mint most vagyunk..."
(Ramana Maharsi)


"Hogyan érhetem el az Ön-megvalósítást?
A megvalósítás nem valami távoli, elérendő cél; a megvalósítás már [az idők
kezdete előtt] végbement. Mindössze attól a gondolattól kell megszabadulnia,
hogy »még nem értem el a megvalósítást«.
Nyugalom és béke: ez a megvalósítás. Nincs olyan pillanat, amelyben az
Önvaló ne létezne."
(Ramana Maharsi)

Reggel 7 órakor, amikor fölébredtem, már 5 órája megszületem. Nagyon hálás vagyok, hogy erre a különlegesen szép világra születhettem!!
Nem emlékszem, honnan jöttem, de abban biztos vagyok, hogy egyszer oda fogok visszatérni. Halvány sejtéseim vannak azzal a "hellyel" kapcsolatban, amit azonban inkább a tudat egy másfajta állapotának neveznék. Néha úgy érzem, egészen megközelítem azt az érzésemmel. De valahogy tudom, hogy az érzéseket is túl kell haladnom, csak a tiszta figyelem maradhat... Ha ilyen figyelemmel vagyok képes nézni a dolgokat, akkor minden, ami körülvesz - a kert, a fák, a fiam mosolya, viháncolása, a férjem közelsége, a körülöttünk lévő város és az emberek folyamatos zaja, a barátságok, a cicáink dorombolása, az álmaink, a törekvéseink, még saját gondolataim is - alkalmas arra, hogy meglássam benne Azt. Azt, ahonnan a lelkek jönnek, ide, erre a látható világra. Ettől ilyen csodálatos és örömteli itt minden! Hogy valami titokzatos fényhez hasonlóan átjárja, áthatja a Mindenséget Az, amit már oly sokféleképpen próbáltak megnevezni: Isten, Önvaló, a Tudatosság csodálatos forrása, az Egytlen Valóság, az Egység...


Néha úgy érzem, már csak egy hajszál választ el attól, hogy meglássam a fátylat, ami láthatatlanul mindent beborít, hogy lássam azt, és az, attól, hogy meglátom, lehulljon.


Hálát adok érte, hogy itt lehetek és ilyen szemmel nézhetem ennek a Világnak minden apró részletét! Végtelen, fénylő öröm forrása mindaz, ami körülvesz!

SRÍ RAMANA MAHARSI TANÍTÁSAI

Ön-tudatosság és Ön-tudatlanság*

Srí Ramana több alkalommal is utalt arra, hogy a szellemi törekvők három csoportba sorolhatók. Az első csoportba tartozóknak csupán arra van szükségük, hogy felfedjék előttük az Önvaló igazi természetét, és pusztán ennek hatására rögtön elérik az Ön-megvalósítást. Azoknak, akik a második csoportba tartoznak, már alaposabb megfontolás tárgyává kell tenniük valódi természetüket, mielőtt szilárdan megállapodnának az Ön tudatosságban. A harmadik kategóriába tartozók kevésbé szerencsések: nekik rendszerint sokéves intenzív spirituális praxisra van szükségük ahhoz, hogy elérjék az Ön-megvalósítást.


Srí Ramana néha az égés metaforájával írta le ezt a három szintet: míg a puskaport egyetlen szikra is képes lángra lobbantani, a faszénnek pedig csupán rövid ideig tartó hevítésre van szüksége, addig a nedves szenet előbb hosszú időn keresztül szárítani és melegíteni kell, és csak utána lehet meggyújtani.

Azoknak, akik az első két kategóriába tartoztak, Srí Ramana azt tanította, hogy egyedül az Önvaló létezik, és ahhoz, hogy az ember közvetlen és tudatos tapasztalatot szerezhessen róla, pusztán meg kell vonnia figyelmét azoktól a hamis elképzelésektől, amelyekkel önmagával kapcsolatban rendelkezik. Ő ezeket a téveszméket és félreértéseket összefoglalóan »anátmá«-nak (»nem-Önvaló«-nak) nevezte, mivel ezek képzeletbeli halmaza egyfajta fátylat von az Önvaló elé, s így megakadályozza annak közvetlen tapasztalását. A principiális téveszme az a gondolat, hogy az Önvaló a testre és az elmére korlátozódik. Mihelyt az ember többé már nem egy partikuláris testet birtokló individuális személynek képzeli magát, a valódi Én permanens tudatosságának hatására a hamis eszmék egész felépítménye kártyavárként omlik össze.

A tanítás e szintjén semmi szerepe nincs az erőfeszítésnek vagy a gyakorlásnak. A törekvő egyetlen feladata annak megértése, hogy az Önvaló nem cél, amit el kell érni, hanem egyszerűen az a tudatosság, amely a nem-Önvalóra vonatkozó összes korlátozó képzet eltávolítása után fennmarad.

David Godman

* Forrás: Oltalmazó Útmutatás. Srí Ramana Maharsi tanításai (Nyíregyháza, 2001, Kötet Kiadó), p. 29–50.

Forrás: http://www.bujiferenc.hu/download/maharsi2/maharsi2_01.pdf

Ma találtam egy mágikus helyet a kertben

Ahogy lefeküdtem oda délután pihenni, és mindenfelől körülvett a Zöld, különleges érzés töltött el. Mint a régi nyarakon, gyerekkoromban. A fák és bokrok körülöttem egy egész önálló, saját világot alkottak, a leveleiken játszó napsugárral, a fényekkel, a fel-felbukkanó madarakkal együtt, akik a lombok között jól ismert röp-ösvényeiken hussantak tova.
Ennek a zöldnek valamiféle egyedülálló kisugárzása van. Szinte kézzel fogható volt az a gyógyító energia, amellyel körülölelt, ahogy ott feküdtem. Fölülről, alulról a fű által és oldalról is, a bokrok, lombok felől. Belefeküdtem egy áramlatba, amely az Eget a Földdel összeköti. Az ismerős érzés: Isten a tenyerén tart. Megint megéreztem, amit gyerekkoromban jól ismertem: van itt körülöttünk egy "másik" világ is, amely jóval erőteljesebb, energikusabb, mint a mi látható világunk, ugyanúgy megvan a "saját élete", mint az emberek világának, de számunkra szemmel láthatatlan, titokzatos és csöndes. "Csupán csak" mindenütt körülvesz bennünket, benne élünk, vele elválaszthatatlanul összefonódva, anélkül, hogy tudnánk róla. Persze a régiek tudták... no meg azóta is vannak néhányan...
A három különleges fa, amelynek a lombja fölém hajolt fektemben, szinte más-más egyéniséget hordoz: a kedves nyárfám, amelyet régről jól ismerek susogó leveleivel - már az első szellőre is megrezzennek. A kőris, amelyet távolról tisztelek, mert tudom, milyen értékes fa, és a titokzatos mocsárciprus, amelyet nemrég ültettünk – ennek a természete még kicsit ismeretlen számomra, még nem fedeztem fel annyira magamnak sajátos jellegét - finom, vékonyka levelei hasonlóak a tűlevelekhez, mégsem azok, egész puhák és világos zöldek. E külső jellegzetességek mind valamiféle belső természetet tükröznek, amelyet most, ott, ahogy feküdtem ezen a helyen, megéreztem. Ez is része volt annak a „másik”, nagyon élő világnak. A fák szinte megszólítottak, beborítottak, nyugalmukkal, derűjükkel körülvettek, bevonzottak a maguk világába, ami csupa fény, csupa boldogság és lebegés volt… Ég és Föld között.

Nyár, mocsárciprus, kőris

Az öreg nyárfák leszármazottja

A mocsárciprus lágy levelei

Gregorian Bivolaru:  Nem Apokalipszis!

- részlet -

Néhány bevezető elem

... A LEGFELSŐ, HATÉKONY MÓDSZER alapvetően a csendes ima egy felsőrendű formája. Alázattal és isteni reménységgel teli kérés, mely Istenbe vetett erős, mély és teljes hiten alapul. Ily módon belső univerzumunkban egy okkult rezonancia-folyamat lép fel Isten Rejtélyes Valóságával. Ez mindenekelőtt azzal jár, hogy szavakban kifejezhetetlen módon megértjük, hogy az Istennel való bensőséges kommunikáció lehetséges számunkra.

            Így feltárul előttünk, hogy lehetséges egy leírhatatlan rejtélyes közösségi állapotot megélnünk Istennel. Amint azt majd mindannyian megfigyelhetjük, ezt az imádságot bensőnkben valósítjuk meg, és egyre mélyebben, sőt nagyon intenzíven fogjuk megélni minden esetben, amikor együtt gyakoroljuk azokkal az emberi lényekkel, akik velünk egy időben szintén végzik ezt. Mindez lényünkben mély, gyakran misztikus, teljességet adó tapasztalatot fog kiváltani. Tehát, bár az imánk csendes és személyes lesz, mégis együttesen fog hatni. Amint lényünkben fellép és fennmarad az intenzív és mély közösség-állapot Istennel, elmondhatjuk, hogy az imádságunk folytonos. A szükséges grammnyi gyakorlat ezzel kapcsolatban végül segíteni fog annak felfedezésében, hogy a valódi imádság intenzív, mély, elsöprő közösségi állapot Isten rejtélyes valóságával, amelyet tiszta, rejtélyes és felemelő érzésként élünk meg. Amint azt a grammnyi gyakorlat által mindnyájan megfigyelhetjük majd, a LEGFELSŐ, HATÉKONY MÓDSZER segíteni fog felfedeznünk Isten tökéletes hűségét. Ez a LEGFELSŐ, HATÉKONY MÓDSZER egyben az aszkézis egy formája. Így ez a kiterjedt vezeklési folyamat lehetővé teszi, hogy Isten újra megbékéljen velünk, emberekkel. Azáltal, hogy egyre intenzívebben és mélyebben érzékeljük lényünkben Istennek ezeket a jellegeit, spontán módon fel fog lépni bennünk az őszinte és tiszta vágy, hogy nagy hálával megköszönjük neki mindazokat az ajándékokat, feltárulkozásokat és megéléseket, amelyeket nekünk ad.

            A LEGFELSŐ, HATÉKONY MÓDSZER megvalósítása által fel fogjuk fedezni, hogy az imádság nem pusztán olyan kérésekből áll, amikor magunknak kérünk, hanem, hogy ezt a csendes imát más emberekért is megvalósíthatjuk, akiknek szükségük van Isten segítségére....

Nick Vujicic - mégegyszer

Szeretnék megosztani mindenkivel, aki idelátogat, egy számomra egyedülálló élményt!
Amit itt láthatsz és hallhatsz, az maga az esszencia!
Az egyik legnagyobb ma élő szellemi tanító!

An Amazing Man are you going to finish strong Nick Vujicic

Az alábbi az egyik kedvenc videóm a Youtube-ról. A rajta szereplő embert mélyen és megrendülve csodálom. Ő a legfantasztikusabb példája annak, hogyan higgyünk önmagunkban, céljainkban, álmainkban, és hogyan álljunk fel, ha elesünk az életben! Vigyázat! Csak erős idegzetűeknek!!

Mit akarsz valójában?

Eli-Jaxon Bear: Mit akarsz valójában? c. könyve olvasása közben:

Az egész megnyilvánult élet és benne a tudatos lények azért jönnek létre folyamatosan, mert a meg nem nyilvánult Önvaló rajtuk – mint egy prizma végtelen számú fénytörésén – keresztül megsokszorozva akarja önmagát megtapasztalni, felfokozott intenzitással.

Az emberi élet célja is az, hogy bennünk önmagát megélje, megtapasztalja az Önvaló, az inkarnációba, anyagba, egóba merülés szükségszerű „kerülőútját“ végigjárva, újra eljusson saját Egységéhez, azt felismerje.

Amikor rájövünk, hogy körülöttünk minden, de minden – a napfényben fürdő fáktól a tapéta repedéséig – kizárólag azt a célt szolgálja, azért van, hogy rajta keresztül eljussunk az Önvalóra, az Isteni Szépségre történő ráébredésig, amikor megértjük és tudatosítjuk, hogy a körülöttünk lévő világ egésze, annak minden formája elménk kivetítése, és azáltal, hogy elménket elcsendesítjük, mindez egyre elhalványul és egyre erősebben átsejlik rajta a formákon túli Egyetlen Isteni Valóság Fénye, csakúgy, mint egónkon át, attól kezdve mindent egész más fényben látunk. Önmagunkat és a világ valamennyi jelenségét, formáját, tárgyát egyaránt.

Amikor megpillantjuk valaminek a szépségét, harmóniáját, jóságát a világban, akkor az Önvaló sugárzását tapasztaljuk. Ezért vonzódunk a Széphez, a Jóhoz. Benne az Önvaló hívását érezzük, akkor is, amikor ezt még nem tudatosítjuk magunkban. A szépség felismerésének, átélésének képessége elvezethet a Világ Egységének, az Önvaló valóságának megtapasztalásához, a maya fátylának lehullásához.

Amikor elmélyülés, kontempláció, ima, vagy meditáció révén egyre többször sikerül elménket lecsendesítenünk, fokozatosan felismerjük, hogy valójában soha nem vagyunk – nem is voltunk – elválasztva Isten Egyetlen Valóságától. Minden pillanatban az – Az – nyilvánul meg rajtunk keresztül, illetve valójában minden pillanatban egyek vagyunk Vele.

És Az csakis a jelen pillanatban nyilvánul meg, mindig a jelen pillanatban. A múlt már múlt, semmi maradandót nem adhat nekünk – ahogy Papaji mondja –, a jövő pedig szintén múlt, mivel amint a jövőben következő szót itt leírom, az jelenné, majd rögtön múlttá válik. A létező, a valóban létező mindig csak a jelen, az adott pillanat. Az idő látszólagos linearitását így töri át az Istennel összekötő pillanat vertikalitása, mélysége, melyben végül a tér-idő látszat-hálója is feloldódik, hogy helyet adjon az Egyetlen Valóság Fényének, Békéjének, Boldogságának.

Nyilván a felébredést követően is megmarad a test, az egó (én), és továbbra is lesznek gondolatok, érzelmek. Az egó, az én, az elme azonban „csupán“ szükséges, fontos eszköz lesz a világban való éléshez, nem azonosul többé vele a Felébredt Lélek. Nem az elme szűnik meg, nem a gondolatok, csupán a velük való azonosulás. Az eszközök – a külső eszköz: a fizikai test; valamint a belső eszköz: az elme, az intelligencia és az egó – elnyerik megfelelő funkciójukat, „helyükre kerülnek“, a belső mag, a középpont: a Lélek – az Egyetlen Forma nélküli Önvaló – irányítása alá jutnak.

Új föld - új ég

"Az új föld számára az alap az új ég: a fölébredt tudat. A föld – a külső valóság – annak csupán a kinti visszatükröződése. Az új ég és ezzel együtt az új föld megjelenése nem olyan jövőbeli esemény, ami majd szabaddá tesz minket. Semmi sem tesz bennünket majd szabaddá, mert erre csak a jelen pillanat képes. Ez a felismerés a felébredés. A felébredésnek jövőbeli eseményként nincs értelme, mert a felébredés a jelenlét felismerése. Az új ég – a fölébredt tudat – tehát nem egy elérendő, jövőbeli állapot. Az új ég és az új föld megjelenőben van ebben a pillanatban benned".„Az új föld úgy jelenik meg, hogy egyre több ember fedezi fel élete fő küldetését: behozni a tudat fényét e világba; és ezért bármit is tesznek, azt a tudat „szállítóeszközeként” használják.”

Eckhart Tolle

forrás: http://www.uj-fold.hu/