Igazi spiri megoldás!

Ma hajnalban a fiam rosszat álmodott és áthívott a szobájába.

"Szoktam ezt álmodni, tudod, az a gonosz boszorkányos, aki fenyegeti az egész osztályt, és tavaly, amikor ezt álmodtam, sikerült legyőznöm a boszorkányt és mindenkit megmenteni... Most nem sikerült, és megtámadott egy skorpió és megcsípett!"

Odabújtam mellé és igyekeztem megnyugtatni...

Amikor nem sokkal később felkeltünk és iskolába készülődtünk, ahelyett, hogy a reggelihez ült volna, betelepedett törökülésbe a nagy fotelbe és egy takarót kért magára. Ott ült egy darabig csöndben, mozdulatlanul...

Amikor bejöttem a konyhából, felkelt és odasietett hozzám:
"Mama, elképzeltem, ahogy a skorpió visszajön hozzám és megbánja, amit tett! Odabújt hozzám a kis szőrös testével és nagyon aranyos volt!"


Hááát, azt hiszem, Salamon / Abraham nagyon büszke lenne rá!
Én is az vagyok!

A világ legidősebb jógamesternője - Tao Porchon-Lynch 93 éves

A remény üzenete...

Eljött a megVALÓsítás ideje! Hajrá Tudati Energia!

Pressing Lajos előadása: A tudat kettős természete és az életenergia az indiai tantrákban

Az előadás elhangzott a Magyar Szomatoterápiás Egyesület konferenciáján Budapesten, 2012. november 17-én.

"A tudat nemcsak kogníció, hanem mozgás és energia is;
a szellemi gyakorlás ősi tantrikus megközelítése e két oldal egységének realizálására épül.

Az emberi tudattal kapcsolatos megfigyelések a történelem során és a különböző kultúrákban szoros párhuzamot mutatnak a valóság természetére vonatkozó vallási és filozófiai elméletekkel: utóbbiak gyakran nem mások, mint a tudatra vonatkozó tapasztalatok és fölismerések extrapolációi. A vallási-bölcseleti rendszerek a végső szellemi lényegnek vagy a kognitív oldalát (tudás, világosság, eszmélet), vagy a kreatív-teremtő aspektusát állítják előtérbe. E kétféle szellemi megnyilatkozás közül az ember saját identitásában érdekes módon többnyire csak a kognitív szállal találja meg a kapcsolatot, míg a teremtő oldal a magasabb szellemi entitásra vetül ki, s mintegy „isteni privilégiummá” válik. Ez a fejlődés a kultúra sokféle jelenségében máig hatóan nyomon követhető – még saját házunk táján, a pszichoterápiában is, például a megértő feldolgozást és a verbális kommunikációt előtérbe állító módszerek dominanciájában. Mindez analógiába állítható azzal, ahogy az ember metaforikus „gyógyulását”, üdvkeresését segítő szellemi utak és gyakorlási módszerek többségében is a tudat megismerő oldala játszik meghatározó szerepet (megvilágosodás, kontemplatív-meditatív technikák, ösztönök és aktivitás mesterséges elfojtása vagy korlátozása). Az indiai tantra kettősségeket integráló bölcseleti alapvetése és az erre épülő jógák megszüntetik ezt a hasadást, és fölfedezik a tudat energetikai oldalát és kreatív potenciálját, mint a kiteljesedett és harmonikus élethez vezető gyakorlási út lehetséges hordozóját. Emez ősi megközelítési mód paradigmái és tapasztalatai megtermékenyítőek lehetnek a psziché energetikai oldalával dolgozni kívánó modern terápiás útkeresések számára is."

Forrás: http://dakiniland.net/egyebek/spiritualitas/multimedia/tudat-kettos-termeszete

Pressing Lajos megfogalmazásában a Tantra:

"A világ a szellem mozgása és önkifejezése, a szellem pedig a világ öntudata."

A Tantra bővebb meghatározása:

"A tantra ázsiai eszmék és gyakorlati módszerek gyűjteménye, melyek abból az alapelvből kiindulva, hogy az általunk tapasztalt világmindenség nem más, mint az univerzumot teremtő és fenntartó Istenség kozmikus energiájának konkrét megnyilvánulása, ennek az energiának a rituális birtokba vételére s az emberi mikrokozmoszon belüli alkotó és felszabadító áramoltatására törekszenek."

"Tantra is that Asian body of believs and practices wich, working from the principle that the universe we experience is nothing other than the concrete manifestation of the divine energy of the Godhead that creates and maintains that universe, seeks to ritually apropriate and channel that energy, within the human microcosm, in creative and emancipatory ways."

White, D. G.: Tantra in Practice, Princeton University Press, 2000

Éljen a tudatunk újraegyesítése! A kognitív, megismerő oldal és alkotó, kreatív, "mozgás-oldal" egységbe hozása! A tudás és a tapasztalás, a yang és a jin, a megismerő és a megismert (sőt, a megismerés folyamata) újra-összeolvasztása! Illetve annak felismerése, hogy ez - valójában, önnön természete szerint - soha sem vált szét!

Annyit hallottunk róla és mindnyájan jól ismerjük az "Amint fent, úgy lent" alapvető spirituális igazságát a makrokozmosz és a mikrokozmosz egységéről!

Most végre megérthetjük, hogy ez megfordítható! "Amint lent, úgy fent"!
Vegyük hát komolyan az egységet és ragadjuk meg saját végtelenül szabad, kreatív, teremtő potenciálunkat!
Lássuk és tapasztaljuk meg saját tudatunkban az alapvető "mozgást", energiát, amikor "megismerünk", "elsajátítunk" valamit!
Lássuk és tapasztaljuk meg, hogy saját energiánk, tudatunk ereje a kiindulópontja minden tudásnak, az általunk tapasztalt világmindenségnek!

Eddig egész életemben csak arra törekedtem, hogy "megismerő" tudatommal megértsem a világot és önmagamat!
Most itt az ideje, hogy a másik oldalam felől induljak el: cselekedjek, megvalósítsak, realizáljak!
És aktív, teremtő energiáim megélésével hirtelen, mintegy varázsütésre ott találom magam saját tudatom középpontjában, rájövök, hogy én vagyok saját világom teremtője és maga a világ is!

A vagyok-aki-vagyok-ról

Most már értem, miért mondja Maharishi, hogy keresd a választ arra a kérdésre, „ki az az én?”, „ki vagyok valójában?” – ha a „megvilágosodásra” törekszel. 

Azt is értem, miért hívják „felébredésnek”.

A „vagyok-aki-vagyok”-ot is értem, azt is, miért marad ki ebből a megfogalmazásból az „én”.

Mert Az már nem olyan, mint egy megfogható dolog, amit főnévvel lehetne legjobban megnevezni.

Amikor az éned a Nagy Én lesz, az sokkal inkább egy nem megfogható, nem megragadható, folytonos áramláshoz hasonlít, aminek leginkább az igei forma felel meg. A „vagyok”.

A „vagyok-aki-vagyok” megfogalmazásban az „aki” egyáltalán nem hangsúlyos.

A hangsúly a „vagyok”-on van!

Ez a „vagyok” pedig egy csodálatos, kiterjedés-szerű létezés, először egy vízszintes irányban érzékelhető áramlás, ami mindennel összekapcsol és a drágakövek csillogó színes fényeit is felszikráztatja, majd, amint felismerem, hogy „nicsak, ez egy vízszintes áramlás”, akkor aranyló fény árad felülről belém és a szívemet nagy örömérzés hatja át! Felfénylik egy függőleges irányú áramlás is, és ennek a fényoszlopnak a közepe a szívemben vibrál. Az egész olyan, mint egy arany fény-kereszt.

Maharishi „Ki az az én?” kérdésénél az a „módszer”, hogy mindig mélyebb és mélyebb szintjére kerüljünk le az énünknek, azáltal, hogy ha az „énkutatás”, a meditáció közben bármilyen érzés, gondolat merül fel, akkor mindig kérdezzük meg önmagunkat: „Ki az, aki ezt érzi, vagy gondolja?”

Tehát ne a felmerülő érzésre, gondolatra figyeljünk, hanem arra próbáljunk ráérzékelni, ki az, akihez ezek „tartoznak”.

Nekem ez úgy működik – és szinte önmagától jött ez a fajta „próbálkozás”, „módszer” – , hogy olyankor, amikor azt mondom/gondolom/érzem magamban, hogy „én” (akármivel kapcsolatban – legyen az egy vágy, érzés, gondolat, helyzet, ami az „enyém”, amiben „benne vagyok”), akkor megpróbálom ezt az „én-érzést” kitágítani, egy jóval nagyobb „Én”-perspektívából gondolni/érezni azt a dolgot, amit éppen „én”-ként gondolok/érzek/mondok, vagyis eme „nagy” Én-ként érezni/gondolni/mondani az adott dolgot.

Ez a kitágulás-érzés végtelenül felszabadító, megnyugtató, nagy boldogságérzéssel jár együtt és rögtön egy nagyobb rálátást biztosít arra a helyzetre/érzésre/gondolatra, amiben éppen „vagyok”, egy nagyobb látószögből teszi azt érzékelhetővé, így egyúttal azt a „kisebb én”-t is, amiként előtte érzékeltem önmagam. Ez a kitágulás a végtelenségig folytatódhat, olyan, mint amikor széthúznak egy sűrű szövésű anyagot (egy hálót, „fátylat”) és a szálak, amelyek ezt alkotják, egyre távolabb kerülnek egymástól, egyre „ritkásabb”, átlátszóbb lesz a szövedék… Maya fályla…

Lehet, hogy nem is „fellebben”, ahogy eddig vártam, gondoltam, hanem így történik, ilyen „szétoszlás”-szerűen, s a köztes „térben” feltárulnak egyéb síkok, a többiek „valóságai”, vagy a „saját” egyéb valóságaink, amelyek eddig úgy tűntek, mintha „egymásra lennének rakódva”, egymás mögött, különállóan helyezkednének el. Most ezek mind – egyre inkább, ahogy „szétcsúszik”, tágul „kis” énünk hálója – összeérnek, eggyé olvadnak, ill. inkább: meglátjuk eggyéolvadtságukat.

Hogy mit szeretnék valójában?

Egyre több és több olyan pillanatot, alkalmat, amikor annak boldogságát és szabadságát érzem, hogy én-érzésemet, én-tudatomat át tudom helyezni a Valódi, nagy Énembe, amikor abból élek, érzek, cselekszem, abba vonódok bele, integrálódom „kis énként”. Amikor VAGYOK, aki VAGYOK.

Egyre több, egyre gyakoribb és egyre nagyobb kitágulást megélni, amikor Egy vagyok Önmagammal, a Többiekkel, a Világgal!

2013. január 12., Zalakaros

"Behozni a tudat fényét a világba!"

Ezt most újra felrakom, annyira jó és sűrű szöveg. Nincs benne egyetlen fölösleges szó sem!

"Az új föld számára az alap az új ég: a fölébredt tudat. A föld – a külső valóság – annak csupán a kinti visszatükröződése. Az új ég és ezzel együtt az új föld megjelenése nem olyan jövőbeli esemény, ami majd szabaddá tesz minket. Semmi sem tesz bennünket majd szabaddá, mert erre csak a jelen pillanat képes. Ez a felismerés a felébredés. A felébredésnek jövőbeli eseményként nincs értelme, mert a felébredés a jelenlét felismerése. Az új ég – a fölébredt tudat – tehát nem egy elérendő, jövőbeli állapot. Az új ég és az új föld megjelenőben van ebben a pillanatban benned".„Az új föld úgy jelenik meg, hogy egyre több ember fedezi fel élete fő küldetését: behozni a tudat fényét e világba; és ezért bármit is tesznek, azt a tudat „szállítóeszközeként” használják.”

Eckhart Tolle

forrás: http://www.uj-fold.hu/

A Cordyceps - kínai hernyógomba - sikere

Tibet és Nepál hegyei között évszázadok óta él a legenda egy csodálatos élőlényről, mely előbb rovarból/hernyóból növénnyé, majd később növényből ismét rovarrá/hernyóvá alakul. A kínai hernyógomba a mintegy 400 tagot számláló Cordyceps nemzetség gyógyászati szempontból kiemelt jelentőségű tagja, amely Kína és Tibet 3000 m tengerszint feletti területein nő.

E gomba ismerete és használata a tradicionális tibeti gyógyászatból került át a hagyományos kínai gyógyászatba. Használata több mint 1000 évre nyúlik vissza.



A kínai hernyógomba vizsgálatok által igazolt főbb hatásai a következők:

1. Elősegíti a vesekiválasztó folyamatokat, kóros esetben csökkenti a vér- és fehérjevizelést,

2. Serkenti a máj működését és méregtelenítő funkcióját,

3. Csökkenti a fájdalomérzetet, fokozza a szervezet oxigén-felhasználását,

4. Felerősíti a szervezet legyengült immunválaszait, kedvezően hat az immunrendszer aktivitására,

5. Egyes esetekben lassítja, megállítja a tumorok képződését (pl. emlő- és tüdőrákos betegeknél), hozzájárulva a daganatos betegek immunvédekezésének helyreállításához, ezáltal növelve a betegek túlélési esélyeit,

6. Csökkenti a kórosan magas vérzsír-értékeket, főként a koleszterin- és a triglicerid-szintet, és egyéb tulajdonságai miatt is kedvezően hat a szívre (pl. gátolja a koleszterin verőérben való lerakódását, tágítja az ereket, gátolja a vérlemezkék összecsapzódását, segíti a vér átfolyását az erekben),

7. Kedvezően hat a szénhidrát-lebontási folyamatokra, mérsékli a vércukorszintet,

8. Oldja a hörgők görcseit, segíti a letapadt kóros nyák kiürítését,

9. Könnyíti a légzést, hozzájárul a szervezet antioxidáns kapacitásához,

10. Gátolja egyes baktériumok és gombák szaporodását, fejlődését (pl. Streptococcus spp., Bacterium mallei, Bacillus anthracis, Pasteurella suiseptica és Staphylococcus baktériumokét, valamint a Microsporum gypseum és M. lanosum gombákét),

11. Oldja a stresszt és a szorongást.

A felsorolt jótékony hatások szinte mindegyike az alapmechanizmusnak, az immunmoduláns hatásnak a kiegészítője.

A modern orvosi kutatások megmutatták, hogy a Cordyceps-ben található kordicepsav képes csillapítani a hörghurutot és kivédheti a stressz káros következményeit.

Hosszú távú fogyasztása képes megerősíteni a testet a kórokozókkal szemben, javítja a szervek működését, megerősíti az immunrendszert és ezzel hosszabb élethez segíthet hozzá.

A Cordyceps megnöveli a test vitalitását és energiaszintjét.

A gyógygombát számos felső légúti megbetegedés kezelésében sikerrel alkalmazzák, mint a tüdőgyulladás, a krónikus hörghurut és a TBC.

A hagyományos kínai gyógyászatban a Cordyceps-et főként a veseműködési zavarok kezelésére használják.

Javítja a vesefunkciót és kutatások szerint a vesetranszplantáción átesett beteg esetében képes normális szintre csökkenteni a fertőzések ellen harcoló T-sejtek szintjét.

A Cordyceps az egyik leghatásosabb adaptogén immunmodulátor. Számos kutatás erősítette meg igen hatékony immunmoduláns jellegét.

Jelentős továbbá daganatellenes hatása is, ami azon alapszik, hogy határozottan növeli a természetes ölősejtek aktivitását.

A Cordyceps hatékonyan képes növelni a férfiak erőnléti állapotát.

A gyógygomba elősegítheti néhány májbetegség leküzdését (Hepatitis).

A Cordyceps képes csökkenteni az LDL koleszterin és növelni a (hasznos) HDL koleszterin szintjét.

Ezt a keresett terméket, e ritka gombafajtát a DXN kapszulába zárva kínálja. 

Webáruház: http://gombakavehaz.dxn.hu/termekek

Forrás: A kínai hernyógomba (Cordyceps sinensis)

Összeállította: Fődi Attila, Dr. Babulka Péter, Dr. Szabó László Gy.

Budapest, 2012

Magam - magom

Azt hiszem, ma, 2013. január 1. hajnalán, röviddel éjfél után sikerült...
Megtörtént...

Egy fóti tó melletti kerítésre felfutott indás növény csavarodó, dértől csillogó apró ágainak szemlélése, a téli hideg hold visszatükröződése a tó vizén, és minden, ami körülvett ezen a hideg, friss, nyitott és szárnyalóan szabad hajnalon, végtelen örömmel töltött el hirtelen! Egy nagyobb egységként léteztem, mint eddig, nagyobb halmazként érzékeltem önmagam, mint a megszokott, jól ismert én-em. Egy olyan Én-ként, aki mindennel és mindenkivel egy - a legapróbb részletekig és a legnagyobb távlatokig, egyszerre, egy időben...
A futónövény ágain szikrázó legapróbb csillámokkal és az űrben világító holddal egyszerre...

Ez Vagyok!

A hatalmas öröm felemelkedett bennem és olyan könnyűvé tett!
Hiszen nem kell többé félnem semmitől, a félelem egy sokkal kisebb én-halmazhoz tartozik, mint ami Valójában vagyok! Könnyedén meghaladható, szó szerint túlszárnyalható!
És ugyanígy minden, ami ehhez a kisebb halmazhoz tartozik.
De ettől függetlenül mérhetetlen és fényes az az öröm - a Létezés felőli Tudás felett érzett Öröm, Szat-Csit-Ananda -, ami a kiterjedéssel, a változás nélküli változás hirtelen észlelésével együtt jár!!
Az Egy-ség érzésének Boldogsága!!

Ez a kitágulás - úgy érzem - most már örökre az enyém, vagy inkább: Van, Létezik, ez az, ami igazából van és létezik!
Elveszíthetetlen és bármikor felidézhető, megismételhető! Hiszen nem a lineáris, földi időben létezik/Létezem!

Bennem, Önmagamban nyugszom és pihenek meg én magam, elcsendesedve, kisimult lélekkel, telített boldogságban lebegve...

A tenger hullámai elcsendesednek, amikor a víz tudata leszáll a mélybe, a vízcseppek magjába...



KÖSZÖNET ÉS HÁLA!

Karácsonyra

Idén karácsonyra az alábbi feljegyzésemmel szeretném megajándékozni mindazokat, akik olyan kedvesek és idelátogatnak!

Ma megint beléptem egy rövid időre Abba, ami egyedül Létező. Nem akartam semmi mást, csak kiterjedni Abban. A "ki vagyok én?" kérdéssel próbálkoztam. Az a válasz jött: "Vagyok, aki Vagyok." Ezt én azután így formáltam át a magam képére: "Vagyok, aki Van". Vagyis vagyok az Egyetlen Valódi Létező, a Minden.

Nekem ez a megfogalmazás segített. Továbblökött egy olyan állapot felé, amelyben már nem gondolatok jöttek, hanem képek, fények. A harmadik szem aktiválódott, én lettem a Látó. Aki látja, hogy csak Egyetlen Valódi Létező Van. A Látó és a Látott egy. Képek villantak fel előttem, amelyek a Föld összes fenséges szépségét megjelenítették: hegyek, nagy távlatok, a levegő tág terei tengerpartok fölött, hatalmas erdők, földrészek... Mindezt egyszerre láttam és éreztem.

A képekből kibontakozott két csodaszép, fényes, hófehér bika, a hátukon a szivárvány minden színében szikrázó fény-, vagy drágakő-takaró. A kisfiunk irányított bennünket - engem és Andrást - oda egy-egy bikához, hogy felüljünk rájuk. Mindannyian fényes hófehér ruhában voltunk (emlékszem a fényes, szűk nadrágszáramra) és a bikák által húzott lapos alkotmány is hófehér volt. A fiunk és még néhány kis lélek hátul felhelyezkedett a hintóra, és lendületesen elindult a diadalmenethez hasonló fogat! Mi vezettük, a bikákon ülve! Gyorsan siklott el az alkonyodó tájban, a hó fényesen porzott utána. Felszálltunk és egy végeláthatatlan utazás vette kezdetét a kékes űrben... Ez a folyamatos, gyors előretörés az űrben még most is tart. Ez mindig Van. Mindig Ez van. A ködök és a csillagok között...

(2011. január 13.)

Isten tenyerén

Ma reggel - felébredés után, még az ágyban fekve - megint megéltem azt a bizonyos érzést: olyan, mintha Isten tenyerén feküdnék. Meleg biztonságban, egy fészekben, úgy, mint gyerekkoromban a mama karjaiban.
A tenyerén hordoz, felemel, őriz. Vigyáz rám, ránk! Ilyenkor csak mozdulatlanul fekszem, és egy erős energia árad rám, mely felemel és biztonságban megtart.
Ráadásul az idő minősége megváltozásának köszönhetően (idő "felgyorsulása", "kvantumosodás") ma már egyszerre mindkét oldalról megélhetem ezt a tapasztalatot: én lehetek az, aki biztonságban, mozdulatlanul ott fekszik, akit ölelnek, és az is, aki a tenyerén hordoz, aki ölel. Azonosulhatok mindkettővel, hiszen mindkettő én vagyok!


"A régi ember a gyermeket Isten áldásának tekintette, s hitében a kisgyermek Isten tenyerén él; általa, vele a teremtő és igazító törvény mutatja meg magát. Tudta, hogy az anyaöl óvása, az öntudatlanul átélt minden-szeretet, amelyben a dolgok egysége honol, a termő televény sötétség csöndje a születésben lármás világosságra vált, s a megszületett gyermek, a „csillagocska” fáradhatatlanul keresi majd az elveszett paradicsomot, a biztonságot adó „kinti” Rendet, amelyről ott „bent” mindent megtudott. Kint a fényben, a tagolt világban a kisgyermek kérdez – és nemcsak szóval – szemével, s teste-lelke minden moccanásával; kérdéseiben bölcsesség világít. Korai rajzaiban képpel, mesével tudatja, hogy a Teremtő miféle világot ígért neki, miféleképpen lehet része, részese annak, s mi végre született különvalónak."

Forrás: Molnár V. József - Isten tenyerén - A gyermekrajzok üzenete
http://www.kincseslada.hu/magyarsag/content.php?article.218

Papaji - Show me God!

Egyik kedvenc videóm Papaji-val! ::::))))

Vitéz Igmándy-Hegyessy Géza emlékére

2012. október 12-én Szigetvárra voltunk hivatalosak egy konferenciára, melyet családunk egyik felmenője, Vitéz Igmándy-Hegyessy Géza születésének 130. évfordulója alkalmából rendeztek a Szigetvári Városi Könyvtárban. A konferencián jeles történészek, hadtörténészek és családfánk kutatója, Rochi Ernő tartottak érdekes előadásokat Géza bácsiról, történelmi eseményekben betöltött szerepéről.
Különleges érzés volt ott lenni, a Hegyessy család tagjának lenni, képviselni bennünket egy olyan alkalmon, ahol mindenki azért van ott, hogy Géza bácsiról megemlékezzen, róla többet megtudjon!
A szervezők kedvessége, figyelmessége körülvett bennünket, budapesti rokonokat, megható volt számunkra az egész ünnepség!

Géza bácsit még szerencsére személyesen ismerhettem, fiatal lány koromban többször találkoztam vele, amikor telente felutazott remete-szerű elzártságából a Szigetvár melletti Domolos-pusztáról, hogy a leghidegebb téli heteket Budapesten töltse. Rendkívüli öregember volt, hihetetlen méltósággal, tartással, humorral, keménységgel megáldva. Néhányszor jártunk is nála a domolosi házban, a régi Hegyessy-kúriában, ahol akkor már csupán kegyelemből lakhatott, az állam által megtűrt "vendég" volt saját házában, haláláig, ami 98 éves korában következett be! Elképzelhetetlenül szerény körülmények között élte utolsó évtizedeit, a Horthy-rendszer egykori tisztjeként, a kormányzó testőrségének parancsnokaként nyugdíjat nem kapott - ismerős történet sokak számára...

Sokan segítették viszont a környékbeliek közül, mivel akivel csak élete során találkozott, azokat mind megnyerte egyenes jellemével, humorával, mindenki szerette-tisztelte!
A konferencián többen jelen voltak, akik személyesen még ifjú- vagy gyerekkorukból emlékeztek rá, amint Domolos-pusztáról a csézáján (valószínűleg egy kölcsön lóval), hátán a hátizsákjával behajtott Szigetvárra, hogy elintézze bevásárlásait, ügyeit. Ilyenkor mindig felvette kocsijára az úton járó gyerekeket, időseket, asszonyokat! Az áruházvezető, aki mindig adott neki valamilyen élelmiszert, amikor csak betért a városba..., vagy a cipész fia, akinek édesapja javítgatta Géza bácsi bakancsát - "el sem lehet képzelni, milyen állapotban volt!"..., vagy a Várbarát Kör egykori elnöke, akinek családja minden héten egy vekni kenyeret adott Géza bácsinak és feleségének, Elli néninek, aki akkor még élt - "amelyet azután egész héten takarékosan fogyasztottak el" - sok-sok személyes, kedves, szomorú emléket osztottak meg velünk a jelenlévők.

Egy azonban bizonyos: mindenki nagyra tartotta az idős embert, az igazi vitézt, aki 1946-tól (a német fogságból való szabadulásától) 1980-ig, a haláláig, 34 évig élt a szocialista rendszer által mérhetetlen szegénységbe taszítva, zokszó nélkül, az utolsó percig méltósággal viselve sorsát.

Az egykori háza ma állami tulajdon, a város szépen felújíttatta. A háztól nem messze álló kápolna, Géza bácsi és felesége, valamint felmenőinek nyugvóhelye, a Hegyessy-fiúk (unokatestvérem fiainak) öröksége, akik azt idén szépen felújíttatták!

Bővebben a konferenciáról, Igmándy-Hegyessy Gézáról, valamint a ház és a kápolna mai állapotáról: lásd itt.

David Steindl-Rast: hallj a szíveddel!

A legcsodálatosabb!!
Végre megértettem sok mindent a kereszténységből!

Erőt adó kérdések

Már régóta érzem, hogy valami gond van azzal a módszerrel, amikor úgy akarunk célokat elérni, hogy kitűzögetjük őket a tükörre, a fürdőszobába, az íróasztalunkra, sőt, falitáblát készítünk belőlük (valószínűleg ezért is nem sikerült még rávennem magam ezekre! :))
Valami van ebben..., de valahogy mégis kevés...
Sok minden eszembe jutott ezzel kapcsolatban, hogy pl. talán jó lenne, ha ismernénk a valódi saját akaratunkat..., vagy hogy talán üdvös lenne megtanulni a lemondás képességét olykor, hogy megtapasztalhassuk annak erejét is..., vagy hogy igazán boldog mindig akkor vagyok, ha sikerül "belesimulnom" az univerzum áramlásába, "akaratába", és talán inkább arra kéne módszereket találni, hogy ezzel hogyan hangolódhatnánk össze..., stb. stb.

Most itt van egy cikk, amely alátámasztja fenti kételyeimet, és még egy jó megoldást is kínál.
Köszönet érte Komáromi Miklósnak, akin keresztül eljutott hozzám, és Várszegi Rékának, aki megfogalmazta a Tudatosság Akadémia honlapján:


"Az önfejlesztés és a Tudatos Teremtés gyakorlatában gyakran tanácsolják, hogy vágyainkat fogalmazzuk meg jelen idejű kijelentő mondat formájában és ezeket mondogassuk. Ezek az un. pozitív megerősítések vagy affirmációk.
A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ezek hatásfoka sok esetben meglehetősen alacsony, sőt az is előfordulhat, hogy pontosan az ellenkezőjét eredményezik annak, amit el szeretnénk érni.
Ennek oka, hogy a tudatunk ellenáll, hisz tudja, hogy amit állítunk nem igaz. Hiába mondogatjuk, hogy „Gazdag vagyok”, amikor hegyekben állnak a kifizetetlen számlák, és hiába állítjuk,hogy „Karcsú vagyok” ha szemmel láthatóan lóg a pocakunk. Ráadásul mivel olyan nagy az elérni kívánt állapot és a jelenlegi helyzetünk közötti szakadék, figyelmünk sokszor akaratlanul is jobban odafordul a megszüntetni akart állapot felé. Sikertelenség esetén sokszor azzal vádoljuk magunkat, hogy csekély a hitünk és úgy gondoljuk „ jobban kell akarni”, hogy sikereket érjünk el. Elnyomjuk negatív érzéseinket, görcsösen akarunk „pozitívak” lenni. Az elnyomott érzések rengeteg energiát kötnek le, és ugye életünkben az jelenik meg, amire nagy energiát áldozunk....

Ennek a problémának a kiküszöbölésére használd az erőt adó kérdéseket!
Miben jobb egy kérdés, mint egy állítás?

- olyan megoldásokat is észrevehetsz általuk, melyekre azelőtt nem is gondoltál
- cselekvésre ösztönöznek, szemben a „statikus” állításokkal
- a kérdések nem ütköznek tudatos vagy tudatalatti ellenállásba
- ha felteszünk egy kérdést, elménk automatikusan elkezdi keresni rá a választ, tehát
- arra irányítjuk a teremtő energiát, amit szeretnénk, és nem arra, amit nem szeretnénk

Példák:
Ahelyett, hogy próbálnád meggyőzni magadat: Elfogadom és szeretem önmagam! Helyette: Miért szerethetem és fogadhatom el önmagam? Hogyan tudnám jobban szeretni és elfogadni önmagam? Milyen érzés lenne, ha tökéletesen szeretném és elfogadnám önmagam?
Gazdag vagyok! Helyette: Miért vagyok gazdag? Hogyan érezhetem magam gazdagnak? Minek vagyok bővében? Mit tudok ma adni (mosolyt, kedvességet)? Milyen érzés lenne gazdagnak lenni?
Békés és boldog vagyok! Helyette: Miért vagyok békés és boldog? Mitől lehetnék most békés és boldog érzéseim? Mi tenne most békéssé és boldoggá? Milyen érzés békésnek és boldognak lenni?
Elfogadom a testem! Helyett: Miért tudom szeretni és elfogadni a testem? Miért élvezem annyira mostanában a testem? Mitől vagyok vonzó és elragadó? Milyen érzés elragadónak és gyönyörűnek lenni? Milyen erzes lenne, ha tökeletesen elfogadnam a testem?

Érzed mennyivel felszabadítóbb érzés kérdésekkel dolgozni, mint állításokkal?
Figyelem!!  Ennek a módszernek a megfordítását – nevezhetjük „erőtlenséget adó kérdéseknek is”- szinte nap mint nap mindenki használja!!

Pl:
Csak tudnám miért vagyok ilyen hülye?
Miért csinálok mindig ostobaságokat?
Miért vagyok ilyen béna?

Miért nem sikerül soha semmi?
Miért nincs pénzem?
Miért nincs egy normális párkapcsolatom? Stb.
...És ismétlem: ha felteszünk egy kérdést, elménk automatikusan elkezdi keresni rá a választ... ugye nem kell részleteznem a következményeket...?------"

Forrás: http://www.tudatossagakademia.hu/cikkek/gyakorlatok/erot-ado-kerdesek.html

Hogyan lehetnénk boldogabbak?

Igen. Ez olyasmi, mint amikor a reggelt egy felajánlással kezdjük. Felajánljuk az egész napunkat, minden cselekedetünket és ezeknek valamennyi gyümölcsét egy szabadon választott felsőbb hatalomnak, Istennek, vagy az Ő egy bizonyos "arcának", például a Teremtés minden jelensége hátterében létező univerzális Rend, az Isteni Bölcsesség, az Értelem Nagy Kozmikus Erejének... Fantasztikus az a pozitív erő, energia, ami eláraszt, amikor hálával és örömmel gondolok arra, micsoda adomány, hogy ez az erő létezik számunkra az Univerzumban! És amikor lemondok az egóból fakadó "akarásról", cselekedetekről! Így belesímulok az Univerzum történésének folyamába, rezgésébe, áramlásába, amivel rezonanciába kerülni hatalmas boldogságérzettel jár...

"Reggel, mielőtt kinyitjuk a szemünket, állítsuk be az agyunkat arra, hogy ma egész nap jó dolgok történnek majd velünk. Mondjuk végig magunkban ezt a rövid szöveget: „Jó reggelt kívánok magamnak és mindazoknak, akiket szeretek, és akikkel ma csak találkozni fogok. Odavezetek egy fénysugarat a lábujjaimhoz, végigvezetem az egész testemen, és mosolyog minden pici sejtem, örül a mai napnak. Ma valami jó történik!” Próbáljuk ki – és tényleg valami jó fog történni! A saját egyetemi hallgatóimmal is csináltam ilyen kísérletet, igen meggyőző végeredménnyel. A gondolat, a tudat hatalma valóban teremt. Ha meg akarjuk találni ennek az összefüggéseit a modern kvantumfizikában, akkor egész nyugodtan menjünk utána, mert megtaláljuk. A szemünk persze mindent magába fogad, és viszi hátra a tarkólebenybe az információt – de ha az agyunk azt az üzenetet kapta, hogy ma jó dolgok történnek majd, akkor csak jókat keres. Meg van ígérve, te üzented meg – hol van az a jó? És egyszer csak valóban észrevesszük az apró, örömteli dolgokat! Egyszerűen kinyílik bennünk a pozitív érzelem, jobb lesz az energia-háztartásunk. Ezt mindenki kipróbálhatja saját kísérlet keretében is. Egy hétig minden reggel tegyük be a teremtő tudatunkba, hogy ma valami jó történik, közben figyeljük a közérzetünket, a lelkiállapotunkat, a velünk történt eseményekről pedig írjunk naplót - és rá fogunk jönni, hogy ez így igaz. Ha nem hiszünk másnak, higgyünk önmagunknak, a saját tapasztalatainknak!"


Prof. Dr. Bagdy Emőke: Hogyan lehetnénk boldogabbak?


Forrás: Nyitott Akadémia Facebook-oldala

A barátnőm!!

A jóga egy csoda!

Ez a jóga egy csoda! Megcsinálok néhány mozdulatot, komolyan odafigyelve rá, és azon nyomban megváltozik a belső állapotom, közérzetem, kedélyem!
Áramolni kezdenek bennem az energiák, érzem az életet!
Főként, ha a gyakorlatokat a csodásan virágzó "jázminfal" előtt végzem a kertben!
Persze ehhez nyilván az is hozzá tartozik, hogy előtte a napomat és cselekedeteimet felajánlottam Matanginak, az isteni bölcsesség, az univerzális rend nagy kozmikus erejének.
A jóga tényleg egy csoda!
Az élet egy csoda!

Uttytha Ardha Dhanurasana

Shutarmurgasana

Andris 9. szülinapja a Sas-hegyen

Áprilisban a Sas-hegyen ünnepeltük Andris 9. születésnapját! Igazán klassz buli volt! A gyerekek mérhetetlenül élvezték a hatalmas teret, és a sok felfedezni valót!

A szülők az asztal körül

"Buborékhúzás" - az ünnepelt "húzza", ki kapja el?

Sünit találtak!

Persze mindenki látni akarja a szerencsétlen párát!

A süni

A süni biztonságba helyeztetik!

Aztán elkezdődött az erődítmény-építés!

Fantasztikus volt látni, hogyan dolgoznak össze spontán módon a fiúk!

Aztán a lányok is bekapcsolódtak!

A téglahordó lányok!

Pillanatok alatt növekedett a fal!

Érdemes megnézni, hogy teljesen maguktól, önálló, spontán összmunka révén a gyerekek milyen formájú építményt húztak fel! Igazi ősi alakú ház!

Ajaj, kidőlt a fal!

Nem baj! Ott lesz az ajtó!

Az "ajtófélfák" kialakítása

"Gondolkodj és gazdagodj" - gondolatok könyv olvasás közben

Napoleon Hill azt írja „Gondolkodj és gazdagodj!” c, könyve előszavában:

„Ennek a kötetnek minden fejezetében megemlítek egy pénzcsináló titkot. Ez a titok egész vagyonokat hozott több mint 500 kiemelkedően gazdag ember számára, akinek a pályáját hosszú éveken át tanulmányoztam.”

„Ezt a titkot legalább százszor említem ebben a könyvben. Nem neveztem a nevén, mert tapasztalataim szerint sikeresebben működik, ha csak felfedjük és láthatóvá tesszük mindazoknak, akik készen állnak rá, keresik, és megtalálják. Ezért mondta el nekem is olyan halkan Carnegie úr, anélkül, hogy nevén nevezte volna a titkot.

Ha készen állsz a gyakorlati alkalmazásra, legalább egyszer minden fejezetben fel fogod ismerni a titkot. Jó lenne, ha megmondhatnám neked, honnan fogod tudni, hogy készen állsz rá, csakhogy ez sokat venne el abból a haszonból, amelyben akkor részesülsz, ha önmagad teszed meg ezt a felfedezést.”

„Sajátos tulajdonsága ennek a titoknak, hogy aki megszerzi és alkalmazza, úgy érzi, mintha egyenesen sodródna a siker felé, különösebb erőfeszítés nélkül, és soha többé nem adja meg magát a kudarcnak!”

„Olvasás közben az említett titok valamelyik oldalra fel fog ugrani, és büszkén kihúzza magát előtted – ha felkészültél rá! Fel fogod ismerni, ha megjelenik. Akár az első, akár az utolsó fejezetben kapod meg a jelet, állj meg egy pillanatra és emeld magasra poharadat megvilágosodásod tiszteletére.”

Pongor-Juhász Attila, a könyv magyar kiadója pedig arról ír saját előszavában, mennyire magával ragadta s megtermékenyítette a „Gondolkodj és gazdagodj!” olvasása, melyet alig tudott letenni egy repülőútja során, s azonnal telejegyzetelte azt gondolataival és ötleteivel. Amikor pedig hazaért, rögtön megfogalmazta magának saját küldetését, életfeladatát, és a sikerhez szükséges középtávú célját.

Én még csak a könyv 9. oldalán tartottam, amikor azt vettem észre, hogy kezdenek összeállni a fejemben bizonyos mozaikkockák, emlékek, szándékok, régen gondolt gondolatok, régóta tudott igazságok, és egykori vágyak. Egyszerűen „elém ugrottak” valahonnan a múltamból, és le kellett jegyeznem őket, hogy lássam, mire jutok velük, mire akarnak rávezetni! Milyen kép áll össze belőlük! Lassacskán megfogalmazódott bennem: hogyan is kerültem én arra a fordítói pályára, ahol most vagyok? mit is akartam én ezzel? hol is állok most? Milyen vágyak, célok fogalmazódtak meg bennem később ezzel kapcsolatban? és milyen eszközöket is kaptam teljesen váratlanul a kezembe, melyeket – ha felismerek –, úgy élhetem életfeladatomat, úgy valósíthatom meg céljaimat, álmaimat, hogy ez a siker mellett még anyagi biztonságot, gazdagságot is hozhat számomra!

1.      A vágyról (feljegyzés 1984-ből):

„Az Egyetlen, amik a Legszebb: a Vágy, … és az ebből születő alkotó szenvedély. Ami beteljesült, … az is csodálatos lehet, ezt nem tagadom, de az már mindig csak múlt, emlék. Nem segíthet élni.

A Vágy, a Beteljesületlenség mindig a jelen és a jövő.

Amíg valaki képes rá, addig él. Ez visz előre mindent és mindenkit a világon. Mert amire azt mondod, beteljesült, annak a fontosságáról abban a pillanatban kiderül, hogy hamis és hamis volt kezdettől fogva. Így tehát jön a következő út, amiről aztán megint kiderül, hogy hamis, és ez így megy, míg el nem jön a halál.

Aki megtalálja saját halálát, az érezheti, tudhatja csak, hogy megérkezett, hogy ez az egyetlen, ami után már nem jöhet a felismerés: hamis.

És az összes próbálkozás, útkeresés egésze adja azt az egy nagy, természetszerűleg megfelelő és egyetlen lehetséges utat, aminek a megoldása, beteljesülése a halál. És ezeknek az egyéni, egyetlen utaknak az összessége jelenti a Földön az Életet, a Létet, …

Ezért hát az életben az egyetlen, ami a legszebb és a leggyötrelmesebb: a vágy, … és az ebből születő alkotó szenvedély….”

„(kiegészítés ehhez 1986-ból: De a Vágy, … tárgya nagyon sokféle lehet és egyre finomodik, elmélyül az idővel, csakúgy, mint a fogalom maga. Itt elsősorban azonban a nagy, elementáris Vágyról van szó: a Vágyról, amellyel az ember a helyét, otthonát keresi a Világegyetemben, amely az egyre világosodó megismerés felé hajtja élete folyamán. Másfajta hajtóerők is lépnek aztán melléje, amelyek az embert továbbvezetik útján. Gondolom, a felelősségérzet és a szeretet az, amelyek magukba olvasztva szülőjüket, a vágyat, oly hajthatatlanná válva kényszerítik az embert a Valóság kutatására és a Tudás közlésére, átadására…)”

 Csak akkor tudok elérni, megcsinálni valamit, ha nagyon erősen vágyom rá, ha csillapíthatatlan vágyat alakítok ki iránta magamban és ez motivál (ld. „Én

történetem”)

A fizikai vágy a jóga révén magasabb rendű célokká transzformálható, szublimálható.

2.      Gazdagság, gazdagságérzés

A mérhetetlen gazdagság érzése („kincs-érzés”) – fiatalkori fürdés a Balatonban: a napfény csillogása a fodrozódó hullámokon – mintha fényben fürödtem volna. Az a nagyon konkrét érzésem, inkább meggyőződésem volt, hogy ez a csillogás, ez a fény a lehető legnagyobb gazdagság, és ez az enyém (és bárkié lehet, aki ezt megérti!)

Mérhetetlen gazdagságérzés később, az alvó gyermekem mellett.

És ugyancsak gazdagság-érzés az elődeimre, felmenőimre gondolva, megérezve a bennem, tőlem hozzájuk, feléjük visszavezető titkos szálat, ami által az összes tudásuk, törekvésük, hajtóerejük bennem van – a családi hagyomány ereje. (És ennek konkrét fizikai manifesztálódása a régi családi, Sas-hegyi „birtokban”, amelynek „visszahódításán”, termékennyé tételén dolgozunk évek óta!)

Miután volt már tapasztalatom, „élményem” a halállal kapcsolatban, és mivel többször megéltem már a világ, a természet jelenségeit, az élőlényeket, embereket egységbe fogó csodálatos áramlás létezését, ezért tudom, hogy a gazdagság, bőség fogalma nem korlátozódhat csupán az anyagi gazdagságra, a pénzre.

Életünk végén a halálba nem viszünk semmit magunkkal azokból az anyagi javakból, amelyeket addig felhalmoztunk. Még a ruháinkat sem, teljesen meztelenül lépünk át…

Csak azt visszük magunkkal, ami életünk során nyomot hagyott a lelkünkben.

Azokat a tudati változásokat, fejlődést, amelyeket életünk során, életfeladatunk teljesítése közben önmagunkban sikerült elérnünk. Ez a legfőbb kincsünk, a lehető legnagyobb gazdagságunk, ezért elsősorban erre érdemes törekednünk. Minden egyéb törekvésünk, vágyunk hátterében ezeknek kell állnia!

Ezek a tudati változások, fejlődések mindazonáltal ugyanabba az irányba mutatnak – a határtalan boldogság-, szabadság-, felszabadultság-érzés, s ezáltal a lehető legnagyobb lelki gazdagságélmény felé – amelyet már életünkben bármikor megtapasztalhatunk, amikor például meditáció vagy kontempláció révén elmerülünk a bennünket körülvevő jelenségekben, a csendben, illetve ráhangolódunk az univerzum mindenre kiterjedő csodálatos rezgésére!

Gazdagságérzést okoz nekem mostanában – így az életem közepe táján – ezen kívül az is, ha a magamban eddig felhalmozott tudásra, tapasztalatra, gondolati, tudati eredményekre gondolok. Nagyon jó érzés, hogy az ember már nem bizonytalankodik, mint fiatal korában, ismeri önnön értékeit, tudja, hogy amit önmagában eddig összegyűjtött, az komoly lelki-szellemi értéket képvisel. A középkornak megvan ez az előnye a fiatalsággal szemben, és ez nagy önbizalmat is ad.

3.      Életfeladat megérzése:

Mielőtt egyetemre mentem, fönt az emeleti szobában, Szemesen, egy délután, a lemenő nap fényében: rájöttem, hogy nekem a nyelvvel van dolgom. … Nem (mégsem) képző- vagy iparművészeti területen kell tevékenykednem: a nyelv médiuma az, ami magával ragad, inspirál, egészen mélyen, a filozófiai gyökeréig szenvedélyesen érdekel és át tudom azt érezni!

A nyelv, mint közvetítő, legelső értelmében az istenek és emberek között, vagyis – a szavak közt, a sorok mögött rejlő kimondatlant, kimondhatatlant is beleértve – az Univerzum rejtélyének, nagy igazságainak, törvényeinek közvetítője az emberek felé. Ebben a közvetítésben szeretnék én részt venni, ezt segíteni, képességeimet ennek szolgálatába állítani, ill. kifejleszteni azokat, és ebben a tevékenységben kiteljesedni.

Akkor leginkább a nyelv költői tulajdonsága kötötte le figyelmemet, amellyel az képes a konkrét, informatív funkcióján túli, titokzatos, rejtélyes igazságok átadására is, nem pusztán a racionális gondolatok megosztására.

Később a különböző nyelvek közötti fordítás került érdeklődésem középpontjába: a fordító végső soron a költőhöz hasonlóan hermészi örökséget hordoz: a megértést igyekszik elősegíteni ember és ember, ill. ember és Univerzum között.

A nyelv, a szó, mint logosz, mint az értelem – főként isteni értelem – hordozója, közvetítője, illetve a hermeneutika, a megértés, értelmezés tudománya – ez volt a következő állomás, melyet tanulmányoztam s melyet első fordításaimmal is körüljártam.

Mivel 14 éves koromtól kezdve naplót vezettem, melybe elsősorban nem a mindennapok eseményeit, hanem gondolataimat, érzéseimet írtam le, amelyek foglalkoztattak, hamar rászoktam, hogy az Élet bennem (is) felmerülő nagy kérdéseit írás közben oldjam meg, „tegyem tisztába” a magam számára. Eközben sok tapasztalatot szereztem, több fázison mentem keresztül.

A legjelentősebb hozadéka ennek a gyakorlatnak az volt, hogy rájöttem, hogyan is működik az, amikor a dolgok bennem írás közben megoldódnak. Amikor nagyon foglalkoztatott egy kérdés, és azt leírtam, valamint elkezdtem leírni az ezzel kapcsolatos gondolataimat is, akkor egy idő után furcsa dolgot tapasztaltam: mintha a szavak, mondatok csak úgy maguktól folytak volna a tollamból, nem is kellett előre kigondolnom, mit fogok írni. A sorok – és ezzel a válaszok – szinte maguktól formálódtak a papíron. Amikor így tudtam írni, olyankor ment a legjobban az írás, olyankor lett hibátlan, kerek, egész, stílusos és egyben felszabadító! Ezt a tapasztalatot később egyszer valahogy így fogalmaztam meg önmagamnak – még ma is szinte kívülről tudom: „amikor elkezdek írni, valahonnan egy tértelen térből titokzatos áramok érkeznek hozzám, átsuhannak a küszöbön, belém áramlanak, és szavakká változnak bennem, amelyeket leírok…”

- a nyelv – de talán nem csak a nyelv – csodája!

Későbbi éveimben pedig, már a jóga útját járva, valahogy így fogalmaztam meg életfeladatomat:

„ Olyan tudatszinten élni, melyben folyamatosan, mindenben, a hétköznapi életben is megélem a szentséget, a Teremtő és Teremtés legmagasabb rendű rejtélyességét. Folyamatosan fenntartsam önmagam spirituális tápláltságát – az Univerzum, az Isteni felől, ráhagyatkozással, önátadással a Nagy Egész felé, amelyből intuícióval szerzem meg az Univerzum működésére vonatkozó tudást, befogadó módon.

Mindez lehetővé teszi, hogy jó ötleteim, gondolataim legyenek, kezdeményezőképességem, önálló gondolkodásom fejlődjön, s gondolataimat meggyőző erővel át tudjam adni másoknak is. A spirituális tápláltságból kreativitás, teremtő-, alkotóerő fakad, amellyel másokat is „táplálok”, s mindennek médiuma a szó, az írás, a fordítás, valamilyen módon a nyelv lesz. Megtalálom a megfelelő szavakat az átéltek, megtapasztaltak kifejezésére, úgy, hogy a köztük feltáruló „üres” – de mérhetetlenül telített térből (is) titokzatos erővel áramoljon az inspiráció!”

 - ezt érzem valódi gazdagságnak!

Néhány évvel ezelőtt – talán mindeme előzményeknek is köszönhetően – fejembe vettem, hogy lefordítom és valamilyen módon megjelentetem Myla és Jon Kabat-Zinn „Everyday

blessings” (németül: „Mit Kindern wachsen, Die Praxis der Achtsamkeit in der Familie”) c. könyvét, amely végre megoldást kínált az engem már évek óta foglalkoztató kérdésre: hogyan egyeztessem össze spirituális érdeklődésemet, a spirituális gyakorlatot a családdal, a gyermekneveléssel, a mindennapi élettel?

Amint elkezdtem ezzel a tervvel és megvalósításával foglalkozni, egymás után találtam rá azokra a könyvekre, amelyekkel kapcsolatban úgy éreztem, ezeket minden magyarnak is el kéne olvasnia, legalábbis lehetővé kellene tenni számukra!

Így tehát már nekem is van egy kisebb listám azokról a könyvekről, amelyeket le szeretnék fordítani, ill. ki szeretnék adni. Nagy dolog volt számomra eljutni odáig, hogy egyértelművé vált: mostantól kezdve én akarom meghatározni, milyen könyveket fordítok, és nem akarom az időmet és energiámat – pusztán pénzkereseti okokból – olyan szövegek fordítására pazarolni, amelyek egyáltalán nem érdekelnek, amelyekkel nem tudok azonosulni. Közvetítői energiám sokkal hatékonyabban hasznosul, ha én magam irányítok!

Kb. egy évre rá találkoztam egy olyan – az eddigiektől eltérő – munkalehetőséggel, amellyel – amellett, hogy egyrészt nagyon kellemesen, otthonról kávézgatva végezhető, másrészt pedig egy sor olyan új dolgot (pl. honlap- ill. blogszerkesztést) tanultam meg általa, amelyek technikailag is segítik fenti céljaim elérését – néhány év alatt akkora jövedelemre tudok szert tenni, amely lehetővé teszi, hogy kezembe vegyem fordítói-kiadói céljaim megvalósítását is!

Ez tehát a célom ezzel a ganoderma kávés üzlettel: szabadságot nyerni anyagilag ahhoz, hogy úgy folytathassam közvetítői, fordítói tevékenységemet, ahogy én akarom, ahogy jónak látom!

Faültetés a Balatonszemesi Fürdőegyesülettel

Tegnap fákat ültettünk a Fürdőegyesület szervezésében és finanszírozásával!
A pénz a "Futás a fákért" akció során gyűlt össze az itt nyaralók adakozásából.
Gyerekek-felnőttek, férfiak-nők lelkesen dolgoztak. A Szemesért Kft. segített a szállításban, locsolásban.
A Vigadóval szemben a téren szép kis liget keletkezett!

A férfiak dolgoznak!

Folyik a betemetés

A gyerekek is nagyon lelkesek voltak!

Anyák és fiúk...

Apák és fiúk...

Locsolás

Közös munka

Dréncső is került a fák gyökeréhez